Ez az a kiállítás és vásár, ahol az utóbbi években annyi a változás a minket érdeklő területeken, hogy csak kapkodom a fejemet. Először 2007-ben jártam kint. Utána 6-8 évig nagyjából ugyanaz volt az alap felállás: a 4-es pavilonban a vasútmodellek, a 7-esben az RC, azaz rádió távirányítású modellek, műanyag makettek, a szomszédos pavilonban egy csomó fém modell. Aztán olyan 5-6 éve elkezdtek irtózatosan nyomulni a drónok. Jópár standon, ha volt is még hagyományos repülő és helikopter modell, a legfőbb helyre az új drónokat tették. Aztán következő évben már egy csomó nagy név el se jött, ki sem állította a modelljeit, de ettől még nem volt üres a pavilon, mert a tenyérnyi játék dróntól a kispolszki méretű, ipari – és mezőgazdasági drónig mindennel telerakták. Idén drón is alig volt, ugyanakkor viszontláthattuk a Kyoshót, igaz, csak egy aprócska standon mutatták be a dolgaikat. Elképesztő tempóban alakul át a piac.

Sokan nem tudják egyébként, hogy maga a kiállítási terület is mennyire izgalmas. Nem mennék most nagyon bele a részletekbe, ha bővebben is érdekel, hogy mi köze Hitlernek és a náciknak a vásárközpont parkolójához, pontosan hol is van a pavilonokhoz képest a Norisring, a versenypálya, ahol a nyolcvanas évek egyik legtehetségesebb magyar autóversenyzője, Kesjár Csaba szenvedett halálos versenybalesetet, kattints erre a linkre, garantáltan nem bánod meg, Máth Dávid nagyon alaposan körbejárta a témát.

Most harckocsiból nem volt őrületes felhozatal, a talán csak a Tamiya és a Torro standján láttam klasszikus tankokat. A Torro már jó ideje túlnőtt az egyszerű Tamiya-koppintások árusításán, komoly kiegészítőket gyártanak a modelljeikhez – az esztergált ágyúcsőtől az fém öntvény alkatrészeken át a bikinis katonacsajokig van itt minden.

Kevés kiállító mellett természetesen kevés volt a nagy újdonság is. Kiss Norbi tavalyi versenykamionját alaposan megnéztem, de lássuk be, a vénséges TT-01 alvázra szerelt vákuum-húzott lexan-karosszéria nem egy akkora nagy nóvum. A Volvo kamionmentő már izgalmasabb dolog, de az is igaz, ebből nem fognak nálunk több raklappal eladni – egy háromszázezer forintos építőkészlet nem a széles néptömegek igényeit hivatott kiszolgálni.

A rock-crawlerek, azaz sziklamászók mostanában elég divatosak – szép, kidolgozott karosszériák, komoly terepképességű alvázak jellemzik a kategóriát, ráadásul bárki pillanatok alatt összedobhat egy otthoni versenypályát pár kartondoboz, könyvek és a fotelek segítségével. Ezek nem a száguldásról, hanem az ügyességről szólnak.

Azt nem mondom, hogy az RC-rajongóknak nem volt mit nézniük, mert de, volt, viszont az tény, hogy jóval szerényebb volt a felhozatal, mint pár éve. Mondjuk legalább megint láttam Kyosho standot, annak nagyon örültem. De nem csak távirányítós kisautók voltak Nürnbergben – ha érdekelnek a vasútmodellek, meg a fém kisautók és slot-carok, lájkolj le minket, és iratkozz fel a youtube-csatornánkra, hamarosan jönnek azok is. Meg egy kis Elefantentreffen. Nem tudod mi az Elefantentreffen? Az meg a világ legnagyobb téli motoros találkozója. Azt is megnéztük.

Amikor először láttam ilyen gépet, pont olyan értetlenül néztem rá, mint ismerőseim most erre a tűs rozsda- és reveeltávolítóra. Úgy néz ki, mint Han Solo sugárfegyverének és egy marék száraz spagettinek a szerelemgyermeke. A markolata mint egy pisztolyé, még ravasz is van rajta (tudom, tudom, elsütőbillentyű), de ahol a cső lenne, ott egy csomó acéltüske meredezik. Igazából ez egy levegős véső, csak nagyon sok kis vésőfejjel.

Ha a gép nevét elárulják, akkor már hamar megfejti mindenki a működését: irtózatosan sok és erős csapással távolítja el a pergő rozsdát, a revét, a hegesztési salakot, de még a festéket is a vasról. Természetesen nem elég önmagában a teljes rozsdaeltávolításhoz, de a leveles, vastag rozsdát ezzel sokkal tisztább meló leverni mondjuk egy felniről, fékdobról, mint azonnal drótkoronggal támadni. Azt a végére érdemes hagyni, amikor a ragaszkodóbb vasoxidot kell távozásra bírni.

Nem is nagyon magyarázom a dolgot, a videó mindent elmond a gép működéséről. Az a baj, hogy arra már nem emlékszem, hogy pár éve mennyiért vettem a Lidlben, és arra sem emlékszem, hogy mostanában láttam volna bármelyik pneumatikus akcióban. Gyanítom, hogy nem lehetett nagyon drága, különben nem vettem volna meg – ez is egy olyan gép, amit nem túl gyakran használ az ember, persze akkor viszont nagyon jól jön.

Ne felejtsetek feliratkozni a YouTube csatornánkra, lájkolni minket a Facebookon, és látogassatok el az Instagramunkra is!

Ha nem vagy őrült rali-bubus (én sem), ha a szemed nem négykarikás az elvakult Audi-rajongástól (nekem sem), az Audi Quattro akkor is tuti megmozgat benned valamit (bennem is). Ez az autó egy korszak ikonja, egy korszak elindítója, az autóversenyzés az első összkerekes Audik óta már nem ugyanaz, mint előtte volt. Talán meglepő, de legózás fog következni – nem bírtam ellenállni, össze kellett raknom ezt a készletet.

Még egy alsó tagozatos is értette akkoriban (ez én lennék), hogy a Quattrók teljesen felforgatták a raliversenyeket, de igazából az utcai autók világában is forradalmat hoztak. Voltak más összkerekes autók, sokkal korábban is, de na. Nem kell ezt magyarázni szerintem.

Ja, és aki a nyolcvanas évek közepén már tudott egyedül késsel-villával enni, az azt is tudja, hogy a Quattro a magyar raliban is fontos autó volt: az örökös magyar bajnok Ferjáncz is sokáig veretett egy ilyen turbós-összkerekessel – igaz, az nem az S1 volt, mint a 76897 cikkszámú készlet alanya.

Ez a kisautó rendes modell, azt hiszem, azt a formáját és a kidolgozottságát látva nem nagyon kell bizonygatni. Persze, nem olyan, mint egy utolsó rugós alátétig kidolgozott fém modell, de a LEGO-kockákból építkezés korlátozza az építőt. Ugyanakkor az is igaz, hogy épp ez, a korlátozott lehetőség az, amitől igazán le tud döbbenni az ember. Ha elém teszik a világ összes elérhető LEGO alkatrészét, akkor sem lennék képes ennyire klasszul leutánozni az eredeti S1 Quattro formáit.

Rendszeresen lenyűgöznek az igazán jól sikerült építések – nem tudom, hogy csinálják egyesek, hogy minden bonyolult és összetett formát le tudnak LEGO-kockákra fordítani, de én tényleg gyermeki vigyorral tudom elemezgetni, mit hogyan oldottak meg, milyen alapvetően teljesen másra kitalált alkatrészt tudtak egészen váratlan szerepben beépíteni. Most épp a palacsintasütővel tudtak meglepni -lásd a videóban.

Oké, a Quattróval nem volt _olyan_ nehéz dolguk, hiszen kicsit szögletes az eredeti forma is, meg aztán nagyon markáns a sziluett, de ezzel együtt is meglepett, mennyire nincs hiányérzetem a kisautót nézegetve. Nem hümmögtem, hogy jójó, de itt lehetne kicsit hosszabb, ott rövidebb, ez vagy az lehetett volna máshogy. Persze biztos vagyok benne, hogy lesznek átépítések, finomítások a LEGO-őrült közösségekben – tuti lesz, aki megépíti Michéle Mouton autóját, ehhez ugye elég lehet egy másik dekor, meg női haj és arc a figurának. Ja, nem mondtam, hogy a konkrét autó az IN-NM 7 rendszámú kocsi az a versenygép, amivel az 1985-ös Sanremo ralit nyerte meg Walter Röhrl.

Ha esetleg valaki megcsinálja ennek az átalakításával a hosszabb tengelytávú Quattrót, amivel Ferjánczék raliztak (akár a Camel, akár a Rothmans festéssel), tegye meg, hogy elküldi a képét.

Ahogy azt a múltkori posztban is megírtuk, a Lidlben vásárolt plazmavágónk öt percnyi próbálgatás után plazmaNEMvágó lett. Pontosabban plazmaNÉHAvágó lett. Időnként beindult, akkor vágott, de a következő gombnyomásra már megint a semmi történt.

Gyengébb idegzetűek ilyenkor visszaviszik a terméket, elégedetlenkedve visszakérik a pénzüket, és soha többet a termék(család) közelébe sem mennek. De ennek szerintem nem sok értelme. Egyrészt, minden gyártónál előfordulhatnak malőrök, és hát olyan is van, hogy pont mi fogjuk ki a hibás terméket. Másrészt elég sok és jól működő gépet és szerszámot vettem én már a különböző ábécékben, van bennem egy jelentős bizalom. Ráadásul a Lidl erős az ilyen helyzetek kezelésében – ha van cseredarab, zokszó nélkül cserélnek – mondjuk mintha nehézkesebb lenne az áfás számlára vett termékek cseréje, rövidebb időn belül lehet csak jelezni a hibát, stb. De ez nálam nem játszik, amióta tudom, hogy a gépeknél a normál három éves gari azonnal csak egy évig él, ha áfás számlára veszem, inkább csak a blokkot kérem. Három év az három év.

Szerencsére volt még plazmavágó a hozzám legközelebbi boltban, durván 3 perc alatt elintéztem az egészet. Ezután már csak a próba maradt. Az előző videóhoz sok komment érkezett, amiben lehülyéztek minket: rosszul állítottuk be a gépet, az a baj. Nem jó a légnyomás, az a baj. Messze van a testkábel, az a baj. Ott egy pók a párnán…

Szóval, most kibontástól az első szikrán át mindent vettünk. Jól látszik, a gép nyomásszabályzója gyárilag 4 Barra van állítva, így ehhez nem is nyúltunk. A betáp oldalon 6 bar lett beállítva, így se túl kevés, se túl sok levegőt nem kaphatott. A testkábelt először a lemezre csíptettük. Gomb megnyom: huáá, vág ez mint állat!

Aztán kipróbáltunk mindent, ami fel lett hozva hibalehetőségnek. Csökkentettük a nyomást 2,2 barra. Gombnyomás, vasszeletelés. Akkor tegyük messzebb a testkábel csipeszét. Gombnyomás, vasszeletelés. Akkor tegyük MÉG messzebb. Ugyanaz, azonnali hibátlan vasnyiszálás. Festett lemezen is simán átütött a szikra, csodaszépen vágott. A 10mm-es alulemezt persze most se vitte át, de nem is kellett neki, hiszen 8 mm-ig van hitelesítve. Annyit viszont láthatóan simán vágna, az látszik a lyuk mélységén.

Kipróbáltuk aztán sárgaréz lemezen, rozsdamentes lemezen, rozsdás féktárcsán. Mindent csodásan szeletelt. Nem azt mondom, hogy nem lehet szebben, finomabban vágni vele, mint nekünk sikerült, de azt hiszem, mindennél fontosabb egy hobbistának, hogy lása, mire képes a gép alapból, gyakorlat nélkül. Aztán idővel és sok lemez feldarabolásával megjön a gyakorlat is.

A kedvencem a zártszelvény vágása volt, mert bizony ott látszott, mik azok a különleges dolgok, amikre egy ilyen plazmavágó képes. Természetesen egyenes vágást nem csak zártszelvénynél akarhat az ember, de itt jól látszott, másodpercek alatt lehet egy megvezető darab mellett egyenes – vagy akármilyen formájú vágást csinálni. És csodásan lehet mondjuk szív alakú mintát vágni a zártszelvény falába. Vagy esetleg bármilyen más formát, ami egy másik zártszelvény vagy cső illesztéséhez, vagy bármilyen más feladatnál jól jöhet.

Hogy jónak tűnik-e a gép? Csak annyit mondok, hogy a teszt végén Kakuszi magához szorította, és kijelentette, hogy ő ezt hazaviszi magával. Mert bár volt egy többfunkciós Awi hegesztője, ami pálcával is tudott hegeszteni, meg plazmavágni is lehetett vele, de azt eladta, mert nem tetszett neki, ahogy működött. De ennek látja a helyét a polcán, kifizeti nekem az árát. Meg is kérem, hogy majd ha konkrét feladathoz használja, mutassa meg az eredményt, és mesélje el a tapasztalatokat. Ha meg itt a műhelyben fog kelleni, majd boci szemekkel nézek rá, hogy adja kölcsibe a gépet. Ami tényleg vág.

Ezt a gépet nagyon vártam. Annyi, de annyi autóépítős műsorban láttam, ahogy a menők pár laza mozdulattal, gyorsan és hatékonyan darabolják a lemezeket a plazmavágójukkal, hogy én is elkezdtem vágyni egyre. Annyira gyakran nem darabolok lemezt, hogy indokolt lenne, de olyankor jó lenne gyorsan és hatékonyan darabolni – hát még menőnek lenni.

Igyekeztünk készülni, Kakuszi Zoli hozott pár anyagot, amin kipróbálhatjuk a Parkside PPS 40 B2 gépet (lehet vele vaslemezt, rozsdamentes acél lemezt, alumíniumot, rezet vágni), illetve kinyomtatott egy rövid ismertetőt a plazmavágás alapjairól. Hogy ne teljesen fogalmatlanul kezdjünk a tesztbe, előtte kipróbáltuk a gépet. Ami miatt később eszembe jutott barátnőm tanácsa: mindent vegyetek a kamerával, még a tesztek teszteléseit is, jól jöhet – ha meg nem kell, kitörlitek. Hát, Esztinek megint igaza volt.

Mindenképpen kel a géphez sűrített levegő, tehát egy erős kompresszor nélkül nem használható. Acéllemezt 12 mm-ig, alut és rozsdamentes anyagot 8 mm-ig, rezet 4 mm-ig tud elvileg vágni

Ugyanis csodásan vágta a gép a másfeles vaslemezt, szépen beleharapott az alumíniumba (hirtelen csak 10 mm vastag darabot találtunk, a gép meg csak 8 mm-ig van hitelesítve, tehát át nem vágta, de ez nem róható fel neki), sőt, egy festett, 2,5 mm vastag lemezen is ívet húzott, átlyukasztotta és vágta is. Aztán csak a sűrített levegőt fújta magából. Volt öt perc, amíg szépen működött, de erről egy árva képkockánk se lett. Arról sem, ahogy befejezte az üzemszerű működést.

Ha nem találjuk el a jó beállításokat és sebességet, csak szétfújjuk az olvadt anyagot, de ha minden stimmel, nagyon szépen vág

Néha, előre meg nem jósolható pillanatokban sikerült ívet húzni vele, és olyankor vágott is. De amint elengedtük a gombot, kész, vége, nem akart működni. Ha egy másodperc után engedtük el a gombot, akkor egy másodperc működés után állt le, ha öt másodpercig nyomtuk, akkor annyit vágott, de utána megint nem. Ennyi idő alatt nem melegedhet túl – ráadásul a figyelmeztető lámpa sem világított. Tanácstalanok voltunk.

Még a festett lemezen is átütött az ív, így azt is sikerült kilyukasztani, de sokat próbálkozni nem tudtunk - a gép bemondta az unalmast

Akárhogy is néztük, ez a gép elromlott. Mi legyen a teszttel? Egyértelmű, hogy azt is meg kell mutatni, amikor a frissen vásárolt Parkside gép beszarik és nem hajlandó működni. Bele mondjuk mi a kamerába, meg is mutatjuk. Úgyhogy, felvétel forog. És eljön a pillanat, amikor Kakuszi Zoli megnyomja a gombot éééés…

Amikor véletlenül mégis beindult, megint szépen vágott. Aztán megint nem indult

Akárhogy is, ezt a gépet vissza kell vinnünk, és ki kell cseréltetni. Hogy a boltban lesz-e még ilyen, azt sajnos már az akció másnapján sem lehet tudni, simán benne van a pakliban, hogy csak hetek múlva lesz cseregépünk, amivel folytatni tudjuk a tesztet. Én mindenesetre szorítok, hogy azonnal ki tudjam cserélni, mert nagyon kíváncsi vagyok: egyrészt arra, hogy az mennyit fog bírni, másrészt meg arra, hogy ennyire alkalmas arra, amire én szeretném. Szóval maradjon mindenki vonalban, rövid szünet után visszajövünk!

Addig is iratkozzatok fel a csatornánkra, nyomjátok meg a csengettyűt is, illetve lájkoljatok minket Facebookon, kövessetek Instagramon!

Tudod mi az a koszradír? Egy véletlen. Az anyagát eredetileg hő- és hangszigetelésre használták, de aztán valaki rájött, hogy a mikroporózus melamin hab bitang jól tisztít. Reménytelennek tűnő koszokat is leszed olyan problémás felületekről, mint például a műszerfal vagy ajtókárpit, matt és recés műanyag burkolatok. A kis mélyedésekbe úgy bele tudja magát enni a hosszú évek mocska, hogy szinte semmivel nem jön ki. 

Amikor már a háztartásban található összes kemikáliát kipróbáltad, jöhet a koszradír. Én most a mentőautó motorháztetejénél jártam így. Az évek alatt megrepedezett a fényezés legfelső rétege, a kis repedésekbe meg beleült a kosz. Próbáltam általános tisztítószerrel, hideg zsíroldóval, de még dörzsis szivacsra öntött súrolószerrel is. Sőt, háztartási sósavval is. Aztán polírozógéppel és polírszerrel is. És semmi nem használt.

De mivel ismerem a koszradírt, és nem félek használni, nem adtam fel a dolgot. És naná, hogy megint kiszedte a koszt. Mindet. Mindenhonnan. Érdemes megnézni a videót, kérdés nélkül fehéríti ki az apró árkokat.

Miért nem rögtön koszradírral kezdtem? Mert lusta vagyok. A koszradírral rendesen kell dörzsölni a felületet, egy motorháztető meg azért elég nagy darab lemez. szerettem volna megúszni az izzadást. És hogy a koszradírozás elég volt-e a gépháztetőnek, hogy szép legyen? Fenéket. Ha ilyen mélyek a karcok, csak a durvulás segít. Vagy az újrafényezés. Szóval jöhet egy kis durvulás.Legközelebb. 

A világ legnagyobb játékvására a nürnbergi Spielwarenmesse, akkora, hogy sok cég extra pénzt is hajlandó áldozni, csak hogy a kiemelt sajtóeseményen ott lehessen. Jó néhányan rendes standnak is beillő placcon prezentálnak, csak hogy öt órával később elbontsák az egészet, és a rendes standjukon várják a látogatók tízezreit. Ezen a sajtóeseményen jártunk, megnéztük, mik azok az autós cuccok, amiket nagyon toltak a gyártók:

Szerdán már rendes nyitva tartásban fogad a vásár minden szakmai látogatót, mi is rendesen körbe tudunk nézni a standokon. Szóval, innen folytatjuk, addig is itt egy lopva fotózott, távirányítós Mercedes G-osztálya japán Tamiya standjáról

Az automata hegesztőpajzs egy kihagyhatatlan lépés a fogalmatlan taknyolástól a tisztességes hegesztési varrathoz vezető zárványos úton.
Ha valaki, mint én is, csak alkalmanként vetemedik hegesztésre, és bár igyekszik gyakorolni, de minden komolyabb kihagyás után bele kell lendülnie a dologba, tudja, milyen az, amikor a hobbi hegesztőgéphez adott alibi-pajzzsal próbál meg vállalható varratot készíteni. Maradjunk annyiban, nem egyszerű, ha nem tudom, pontosan hol indítom a varratot, merre vezetem, egyáltalán, eltaláltam-e a pontot, ahová céloztam.

Az, amikor az ember először használ automata pajzsot, olyan, mint ha hirtelen hirtelen kapna a szenszejtől még egy csíkot a hegesztő övére. Oké, nem lesz az ember rögtön feketeöves, de azért pár vizsgát azonnal átugorhat. Egyre ritkábban sikerül a zártszelvény közepét varrni, mikor a széléhez illesztett laposvassal kellene összehegeszteni, sőt, még az átégetett lemezt is finoman körbe tudja pöttyözni. Az automata pajzs belsején sokkal ritkábban csapódnak szét a teli torokból ordított káromkodások.

Érzékenység és késleltetés a két tekerőgombbal állítható. Munka megkezdése előtt a TEST-gomb megnyomásával lehet ellenőrizni, rendesen sötétedik-e a panel. A világítást is innen lehet aktiválni

A hegesztőpajzs/sisak pontosan olyan sokak szemében, mint a motorkerékpáros sisak: szinte vallás. Van, akinek a legjobb sem elég jó, mert a szeme világát védi vele, és van, aki gondolkodás nélkül megveszi a kínai piacon a noname szerkezetet. Azok, akik a két véglet közt tipródnak, hogy mit is vásároljanak, nincsenek könnyű helyzetben. A tízezres árkategóriától felfele annyi termék van, hogy excell-bubus legyen a talpán, aki táblázatba rendezi mindenféle szempontok szerint a piac összes szereplőjét.

A folyadékkristályos panel áramellátásáról a két napelem gondoskodik, a vezérléséről a napelemek alatt látható két érzékelő. A napelemek közt a sötétségre automatikusan bekapcsoló LED-es világítás csücsül

Egy biztos, sokak döntését megkönnyítik a nagy barkácsboltok és a vegyesbolt-hálózatok: ha már ott az ember, csak le kell emelni egy akcióst a polcról, és el is van intézve. Nem kell a paramétereket összehasonlítgatva végtelenbe nyúló egyrészt-másrészt önmarcangolásba bonyolódni. Én is így csináltam már vagy két éve – igaz, akkor a pajzsba szerelt LED-es világítás volt, ami eldöntötte: nem mérlegelgetek tovább. Mert számtalanszor volt, hogy a kocsi alatt fetrengve szabad szemmel minden látható volt, de a pajzsot lebillentve – hiába nem sötétedett még el az üveg - semmit se láttam az alap napszemüveg funkció miatt.

Van akinek ez, a sisak oldalára szerelt sötétségszabályozó a kényelmesebb, van akinek a panelre szerelt kapcsoló a favorit - ennek a pajzsnak a fekete verziója pont olyan

Az az igazság, nagyon nem aggódom amiatt, hogy a szűrő nem védené meg a szememet – több német ipari normának megfelel, jó pár DIN-számot felsorolnak rajta. Abból indulok ki, hogy nem engedhetik meg maguknak, hogy ilyen fontos dologban ne állítsanak igazat, bármelyik ország fogyasztóvédelme két pillanat alatt rugdosná szilánkosra a bokájukat, ha nem stimmelnének az állítások.

Felül a mostani, aminek meglehetősen csáléra deformálódott határoló füle, alul a régebbi modell, amin ugyanaz a fül határolja a pajzs mozgását - pontosabban ez határolja, a deformálódott meg leugrik a pöcökről, nem ér semmit

Az én régebbi maszkom és a mostani akciós közt minimális a különbség – talán mintha anno pár ezressel drágább lett volna. De a lángnyelves pajzsban ugyanaz a betét dolgozik, fény hatására több fokozatban sötétíti a folyadékkristályos szűrőt. A feketében egy kicsit más a szerkezet – ott nem a sisak oldalán kell bekapcsolni és sötétséget állítani rajta, de nagy vonalakban ugyanazt tudja.

Több pénzért többet is kapunk: négy érzékelő a pajzs négy sarkában (sokkal biztosabban "látja" az ívet), ügyesebben működő határoló és sokkal kényelmesebb fejpánt a durván tripla árú ESAB pajzson. 

Egy jóval drágább Esab pajzzsal összehasonlítva nehéz verdiktet mondani a tudását illetően, mert a Parkside üvege is csíkozás nélkül sötétedik, elég gyors és elég érzékenynek is tűnik. Komoly laborberendezések nélkül tesztelő legyen a talpán, aki felelősséggel különbséget tud tenni. De azt gondolom, itt is az a helyzet, mint a motorkerékpáros sisakoknál: azok, amik kereskedelmi forgalomba kerülnek, és a rájuk vonatkozó E-jelet viselik, védelem terén az elvárható minimumot teljesítik. A drágább, profi darabok pedig plusz szolgáltatásokkal, kifinomultabb működéssel, még finomabb felhasznált anyagokkal teszik kényelmesebbé és biztonságosabbá a munkát.

Szóval, biztosan nem kidobott pénz a drágább pajzsra elköltött lóvé, de a tízezres Parkside tudja, amit tudnia kell -a sötétben aktivizálódó LED-es világítás már a hab az olcsó bolti krémesünk tetején.

Ne felejtsetek el feliratkozni a YouTube-csatornánkra, lájkolni a Facebook-oldalunkat, és kövessetek az Instagramon is!

Kakuszi Zoli a saját munkájához korábban háromféle hegesztési technikát használt: hol klasszikus pálcással dolgozott, hol a bikakábel teszteknél használt ponthegesztővel dolgozta egybe a fémdarabokat, volt, hogy AVI-géppel húzta az ívet. Ja, és ne feledjük, volt, hogy lánggal olvasztotta egybe a vasdarabokat. De hagyományos „CO”gépe nem volt. Ez az, aminél a gép egy vékony drótot tol ki magából hegesztés közben – a drót kettő az egyben funkcióval bír: egyrészt maga az elektróda, másrészt a hozaganyag, amit a hegfürdőbe adagolva összeköti a munkadarabokat. Egy nagy vaspalackból pedig védőgázt (általában szén-dioxidot, amit népies egyszerűsítéssel mindenki CO-nak mond, ami persze így, ebben a formában szén-monoxid, de nem kell mindenbe belekötni :) )

Aztán kipróbált egy CO-t, és úgy döntött, neki is kell egy, mert lesznek olyan feladatok, amihez meg egy ilyen gép az ideális. Alapos piackutatás után azonban arra jutott, hogy ő inkább nem klasszikus CO-gépet venne, hanem porbeleset. Aminek nagy előnye, hogy bár ugyanúgy egy drótot tol ki magából, de nincs külön palack. Mert a drót közepében futó üregbe van beletöltve védőgázképző por, hegesztés közben ez helyettesíti a CO-t. Tehát kisebb, könnyebb, egyszerűbb. Akkoriban árulták a LIDL-ben a porbeles gépet, egész jó áron. De utána olvasva, a paramétereket kielemezve úgy döntött, neki az nem fog megfelelni. Vett inkább egy valamivel drágábbat. És azóta is szerelemben van a kis géppel.

Egyértelmű volt, hogy össze kell kóstolni a januári akcióban mért Parkside gépet az övével. Egyrészt, mert a leírás szerint a gépen változtattak (már a cikkszáma sem ugyanaz, mint féléve), másrészt érdekes megnézni, hogy a durván másfélszer drágább Alfaweld Hobby 131-hez képest mit tud.

A videó elég hosszúra sikerült, de ez van, ha igyekszünk alaposan kipróbálni a gépeket. Egészen biztos, hogy vérprofi hegesztéstechnikusok kezében másképp muzsikálnak a gépek, de épp az volt a cél, hogy megnézzük, nem teljesen kezdő hobbisták hogy birkóznak meg a feladattal. Próbáltuk vastagabb anyagokkal – zártszelvényekkel, és vékony, 0,8 mm-es lemezekkel is, hogy a karosszéria javításhoz hasonló körülményeket szimuláljunk. Nem szeretném lelőni a poént, érdemes megnézni a videót, sok hasznos infó kiderül belőle.

Azt tudtam, hogy a laza talajba besüllyedt mentőt nem lesz egyszerű kirángatni – ezért is tettem egy erős drótkötelet az összkerekes tűzoltóautóba – azzal, ha még a felezőt is behúzom, talán sikerül kirángatni.De nem is a talaj volt a gond, a kerekek elől kilapátoltunk egy kevés földet, talán saját erőből is kijött volna. De sajnos a hátsó féken a fékdobokhoz hozzátapadtak a betétek. Szóval se előre, se hátra. De egy kis noszogatással a bal oldal engedett. Viszont így a jobb oldalra semmi nyomatékot nem küldött a difi, csak a szabadon mozgó kerekeket tekerte a motor.

Ez volt a pillanat, amikor a rossz döntések sorozata elkezdődött és aminek a vége egy marék fémforgács lett. Meg egy mentőautó, aminek nincs rükverce, de van egy előre egyeztetett filmes fellépése. Még szerencse, hogy az évek során gyűjtöttem pár alkatrészt a Transitokhoz – a videóban benne a probléma és a megoldás kifejtése is.Ha a váltó olajleeresztő csavarjának mágneséhez egy fogaskerék foga tapad, az ritkán jelent jót. Nagyon ritkán

Ne felejtsetek el feliratkozni a YouTube-csatornánkra, lájkolni a Facebook-oldalunkat, és kövessetek az Instagramon is!