Az embert könnyen elkapja a gépszíj, amikor a Lidlben tematikus akciót tartanak. Kipakolják a több raklapnyi kompresszort (kompresszor nélkül lehet barkácsolni, de minek, tehát kell, tesztje itt), a kiegészítőket (gumit, matracot, úszógumit, ha van már kompresszor, ezekkel pillanatok alatt megvan, tesztje itt), a polírozógépet (végre nem kézzel kell szenvedni, itt a gép, ami…nem lövöm le a poént, olvassad el a tesztet itt), meg a sok-sok egyéb, profi műhelyekben is használt cuccot (az összes amerikai autószerelgetős sorozatban ilyen levegős szerszámokkal dolgoznak), nehéz megállni, hogy ne rakja púposra a bevásárlókocsit az ember.

Itt van például ez a levegős fúrógép. Közvetlenül a kompresszor mellé volt kirakva, ebből joggal gondolhatja az ember, hogy simán el is viszi az 50 literes, egyhengeres, olajos kompresszor. És az alapján, ami a csomagolásra van írva, nem is lehet gond. Hiszen annyit írnak, 50 literes legyen minimum a kompresszor tartálya -ez megvan ugye, tehát pipa, és maximum 6,8 baron üzemeltethető – ennyit meg ugye simán tud a Lidl kompresszor, tehát ez is pipa.

Aztán kinyitjuk a dobozt, fellapozzuk a használati útmutatót, az meg azt írja: a fúró légfogyasztása 720 liter. Na, ez az, amit a kompresszor se szívó, se sűrített ágon nem tud. Akkor nem is fog működni? Kiderül. Csak előtte még azzal sikerül a már így sem éppen eksztatikus kedvünket tovább lohasztani, hogy azt is írják: a légellátásért felelő tömlő minimális belső keresztmetszete 9 mm. Ezt meg egyik Lidl-tömlő se tudja. Ha meg rámérünk a csatlakozók belső átmérőjére, kiderül, hogy 3,5 mm szűk.

Azt gondolhatnánk, hogy ezek után el se fog indulni a gép. De tévedés, simán gombnyomásra sivít, a 10 barra felfújt tartályról szépen forog. Üresben. Aztán jön a terhelés – egy 0,8 mm-es javítóív-lemezbe fúrtam 5 mm-es lyukat – és még mindig bírja. Oké, 3-4 furat a maximum, amit meg lehet csinálni vele úgy, hogy a nyomás ne csökkenjen 8 bar alá. De mivel nem folyamatosan használja az ember, még talán utol is éri magát a kompresszor, és nem kel csapágyasra hajtani, mint mondjuk a polírozógépnél.

De ugyanaz a „hiba” itt is megvan, mint a polírgépnél: a gomb a fúrón csak egy on-off kapcsoló, fordulatszámot csak a nyomásszabályzó állítgatásával lehet szabályozni. Ha terheljük a fúrót, nincs elektronika benne, ami esetleg a terhelést figyelembe venné.

Aztán ott van a hagyományos, kulcsos tokmány, ami egy automata tokmányhoz szokott barkácsolónak kínszenvedés, hiszen csak szerszámmal lehet nyitni és zárni a tokmányt a fúró- vagy bitcseréhez. Ráadásul annyira hitványul sikerült a tokmány megmunkálása (vagy összeszerelése?), hogy a tokmánykulcs háromból csak egy furatba megy elfogadhatóan, de igazából az sem elég ahhoz, hogy rendesen felfeküdjenek a kulcs és a tokmány fogai egymáson.

Ez is egy olyan szerszám, ami a Lidl kompresszoraival/kiegészítőivel csak korlátozottan használható, de az első benyomások alapján azt, amit ígért, tudja. De az is igaz, hogy bár 6500 forintért nem egy őrületes kiadás, de ezerszer több értelme van egy elektromos fúrót beszerezni, akár a Lidl kínálatában is találhatunk olyat, amivel boldogok leszünk..Mindegy, hogy hálózatról üzemel, vagy akkus, sokkal jobban tudja használni az ember egy hobbi műhelyben, ráadásul azok könnyebben szabályozhatók. Biztos van olyan felhasználási terület, ahol egy folyamatos olajozási igényű levegős fúró jól használható, de egy barkácsoló jobban is el tudja költeni ezt a pénzt