Van ugye egy kék Ford Sierrám, páran ismerik már a sztoriját - először hengerfejes lett (miattam), majd javítás óta kopog, csattog. Teljesen érthető lenne, ha egy ilyen szopórollerre felszállás után valaki messziről kerülné a Sierrákat.

Na de nem én -  én vettem kicsivel a hengerfejesedés után egy másikat, a pirosat, akit csak Piroskaként szoktam emlegetni. Nem szokásom nevet adni a kocsiknak, de hát nála adott volt a színe, no meg a táncolási illetve farriszálási hajlandósága is indokolta, hogy ezt a nevet kapja -így aztán ő nem "ami", hanem "aki". Volt már párszor, hogy bedobtam a közösbe - a haverok is elvihették pár körre. Pályanapokon több tonnányi adrenalint és boldogsághormont szabadított már fel. Piroskának sajnos nem csak a sarka, hanem lassan mindene repedt már, de a lelke aranyból van. Motorja, váltója, futóműve jól bírja a reptéri bohóckodásokat, de a kasztni elbírna egy kevés törődést. Ha alaposan átnézi az ember, látszik, annyi lemezt kellene olyan sok hegesztési varrattal beledolgozni, hogy érdemes megnézni, nem talál-e az ember valahol egy valamivel kevesebb vasoxidot és anyaghiányt tartalmazó bódét. Ez mondjuk nem az a kategória, ahol lekérdezi az ember a kocsi kártörténetét, de ha nagyon akarnám, akkor naná, hogy a Totálkár szolgáltatását választanám.

Aztán találtam ezt. A szürkét. Motorhibás, láthatóan leharcolt autó. De azt mondták, nem rozsdás. Ami ugye egy Sierránál nehezebben hihető, mint hogy maga Ratzinger bíboros járt vele miséket celebrálni. De kaptam pár fényképet, és már mentünk is Gabi barátommal a guruló dobozért. Aztán jött a meglepetés.

Aki látott már fotókat használt autókról, az tudja, mennyire csalókák tudnak ezek a képek lenni. Még a megfakult fényezés is tud csillogni, az ecsettel lemázolt, alufóliával betapasztott lemezek meg egészségesnek tűnhetnek a kissé homályos fotókon. Ez benne volt a pakliban. Nem vagyok nagyon csodaváró típus, és hiába mondta az eladó, hogy nincs ezen komoly rozsda, nem nagyon hittem. De bakker, én nem értem hogy hogyan, de akárhonnan nézem, pár nem túl komoly lyukon és pörsenésen kívül a teherviselő elemek, taposók, doblemezek mind egészen jónak tűnnek. Túl jónak. Pedig az is látszik, nem nagyon piszkálta ezt még senki. Ráadásul van ebben kilométer rendesen, eddig még egyik Sierrám kormánya sem volt ennyire kopott, mint ennek. És hát vannak rajta horpadások is szép számmal, de ezek miatt kár aggódni, a mostani felhasználási profil mellett is szaporodnak Piroskán a szépségfoltok.

Tehát a terv az, hogy ebbe a bódéba belelógatom a motort, váltót, amit a pirosból kiemelek, meg a futóművet is Piroska adja a projekthez. A beteg TD motornak tán lesz pár alkatrésze, ami jó lehet más Sierrájába, Mondeójába, Escortjába, Orionjába, esetleg Fiestájába. Esetleg Moszkvics Alekójába, mert ugye azt is gyártották ezzel az 1,8-as turbódízellel.

A többi cucc sorsa meg majd kiderül bontás-átépítés közben -a váltóról mondjuk már most tudom, jó lesz egy V6-os motorhoz. Az is menet közben derül ki, mennyi rozsda van a szürkén az eddig még nem látott hajlatokban. Mert a kellemes meglepetések mellé mindig kap az ember pár kellemetlent...