Az a helyzet, kicsit (nem is kicsit) szégyellem magam. Le sem merem írni, hány hónapos lemaradásban vagyok a szívatós Sierra történetének legfontosabb mozzanatának elmesélésével. De ne akadjunk fenn ilyen apróságokon, a lényeg, hogy végre mindenki megtudhatja, az alaposan gatyába rázott hengerfej beépítése után hogyan is állunk.

Legutóbb ugye ott tartottunk, hogy miután kiderült, az egyik szelepvezető teljesen, de valami elképesztő módon gatyára ment a pár száz kilométerrel korábban felújított hengerfejben, és igen nagy valószínűséggel (=biztosan) ez okozta a csattogást, visszakerült a gépműhelybe, ahol is a szakik álla a padlón szilánkosra tört, mert még ők se láttak ilyet. Sok százezret futott hengerfejnél néha előfordul, de vattaúj szelepvezetőnél még sosem tapasztaltak hasonlót. Úgyhogy szelepvezetők ki, újak be, szelepek csere, satöbbi.

A csillogó hengerfejet alaposan átnéztük és lemértük Kakuszi Zolival, már csak a beépítés maradt hátra. Ami nagyjából eseménytelenül zajlott, az alkatrészeket már nagy rutinnal dobáltam a Sierra motorterébe. Minden csavar nyomatékra húzva, folyadékok a helyükön, jöhetett az indítás. Amit természetesen egy kis üresen önindítózás előzött meg, mert fontos volt, hogy az első munkaütemek előtt már mindenhol ott legyen a motorolaj. Amikor elaludt indítózás közben az olajnyomás-lámpa a műszerfalon, és a vezérműtengelyeknél is elkezdett csorogni az olaj az olajzó csövekből, jöhetett az éles indítás.

Persze kicsit csattogott, hiszen a hidrotőkékben ilyenkor még nincs elég olaj. De ezerszer csendesebb volt, mint korábban. És egyre csendesebb lett. Így kiálltunk a műhelyből, járattuk még egy kicsit, hogy minden hidrotőkébe bejusson az olaj, meg ne a műhelybe büdösítsünk – megjegyzem, a kipufogógáz is sokkal kevésbé volt büdös, mint korábban. Szinte illata volt neki, ami jó jel.

És hogy milyen lett a végére? Mint egy Singer varrógép. Nagyon finom, halk mechanikus kelepelés hallatszik a motorból, de csak egészen közelről hallani. És ez a kelepelés már nem a blokkból, vagy a hengerfejből jön, hanem a négy injektor adja ki magából minden egyes befecskendezésnél. A blokk meg olyan csöndes, hogy könnyek szöknek az ember szemébe.

Eddig akkor jók vagyunk. De van még pár tömítés, ami nem igazán szab gátat az olajcsöpögésnek, ezzel kezdeni kell majd valamit. Illetve van két enyhén csipás sárvédőívem is. Szóval, volna még mit csinálni, de ehhez megint lendületet kellene venni.