Erre szokták mondani: ha a szorgalom hülyeséggel párosul, félelmetes dolgok tudnak születni. És ez, amit egy okleveles gányolóművésznek sikerült elkövetnie a kábelköteggel, konkrétan tűzveszélyes, tehát nagyon csúnya vége lehetett volna. Számtalan módja van annak, hogy az ember magára gyújtsa az autót - ez az egyik.

Adva volt a hiba: a Volkswagen Sharan ablakait nem lehet vezérelni a vezetőülésből. Először a kapcsolóra gyanakodtam, de miután szétszedtem, és minden tökéletesnek bizonyult, a gyanú a kábelkötegre terelődött. Arra a kötegre, amelyik a kocsiszekrény és az ajtó közti elektromos kapcsolatot hivatott megteremteni. Sajnos hallottam már róla, hogy ezeknél az autóknál gyakori probléma a kábelek törése, de senki ne higgye, hogy csak a Volkswagen Sharanokat és testvéreit (Seat Alhambra, Ford Galaxy) veszélyezteti ez a dolog: nagyon sok 10-15 évesnél időseb típusnál előfordulhat ilyen gond – láttam már ilyen elvásott vezetékeket öreg Mercedesekben és Fordokban is. Azt mondják, a kilencvenes évek japánjainál (már hogy a japánban készült japán típusoknál) kevésbé jellemző a dolog, ott más lágyító anyagokat használtak a vezetékek szigetelő bevonatához.

A probléma nagyon egyszerű: a kábelkötegbe fogott egyes vezetékek színes szigetelőanyaga idővel rideggé válik (motortérben, meleg környezetben hamarabb, másutt később). A rideg műanyag szigetelés, különösen olyan helyeken, ahol a kábel rezeg, mi több mozog, eltörik. Ilyenkor a réz vezeték körül megjelenik egy törés a szigetelésen, ott gyakorlatilag lelátni a rézszálakig. Ez sok szempontból probléma.

Az egyik gond, hogy ha ez több vezetékkel is megtörténik, nagyjából ugyanazon a környéken, akár össze is érhetnek, vagy a karosszéria fémtiszta alkatrészeivel összedörzsölődhetnek, és ebből rövidzárlat lehet. Kiég a biztosíték, nem működnek bizonyos dolgok a kocsiban, de extrém helyzetben akár ki is gyulladhat a kocsi. Aztán az is egy gond, hogy itt bejuthat a vezetékbe a víz, ami szintén okozhat kellemetlen meglepetéseket (korrózió, rövidzárlat, autótűz, stb.). És az is egy gond, hogy ez a rész válik a kábel leggyengébb pontjává, mivel előtte-utána a szigetelés merev, tehát minden mozgást itt fog először megkezdeni a kábel. Ha hajlítom, ez a pont hajlik először. És nem egy hosszabb szakasz ívelődik, hanem csak egy nagyon rövid rész törik-hajlik. Ez pedig elég hamar a kábel töréséhez vezethet, mert egymás után fognak megszakadni a vékony szálak. Közben természetesen a kábel vezetőképessége is romlik, mert az eredetileg mondjuk 10 szál helyett 9, majd 8, aztán már csak 2-3 szálon megy át az áram, tehát egyre nagyobb ellenállás mellett egyre kevésbé lesz alkalmas az áram átvitelére a kábel. Igen, ilyenkor is fennáll a rövidzárlat és az autótűz veszélye.

Az ajtókárpit, a hangszóró és egyebek leszerelése után visszafejtettem a kábelköteget, lehúztam róla a gumiharmonikát, és először csak meglepődtem, hogy hoppá, itt már jártak előttem. Jó néhány kábelt javítottak korábban, ez azonnal látszott. Aztán megláttam, hogy a „javítás” milyen módszerekkel lett elvégezve. És itt pár percig tartó, önismétlés nélküli cifra káromkodás következett. Nem azért, mert mindenféle színű kábelekkel toldottak bele a vezetékekbe. Még csak nem is a szigetelőszalag látványa dühített fel. Hanem az, hogy a szigetelőszalag-göbök alatt a kábelek egyszerűen csak össze voltak sodorva egymással, de ahol nem az összesodrás módszerét választotta az emberünk, ott villanyszerelő sorkapoccsal illesztette a vezetékeket. Tehát a viszonylag szűk térbe, ahol a kábeleknek a lehető legkönnyebben kellene egymáson mozogniuk, beépített egy kemény, nagy darab tárgyat, hogy a még ép vezetékek is meg legyenek nyomorítva.

Én nem is értem, hogyan jut valakinek eszébe egy ilyen helyen vezetékeket összesodorgatni. Minden egyes alkalommal, amikor az ajtót nyitja, vagy csukja az ember, ezek a kábelek mozognak, az ajtó hajtogatja őket. Épeszű ember nem gondolhatja, hogy egy ilyen szakaszt szabad egymásba sodort vezetékekkel javítani. Külön érthetetlenné teszi a dolgot, hogy aki ezt csinálta, nem volt teljesen fogalmatlan, mert eleve tudta, hol keresse a hibát, eljutott a kötegig, ráadásul arra is figyelt, hogy ahol nagyobb átmérőjű, vastagabb kábelt használtak a gyárban, oda ő is vastagabb kábelt taknyolt be. És az is jól látszott, mire idáig eljutottam, hogy még ez a gányolás is időigényes, macerás volt, ha nem vette ki a kábelköteget, csak nagyon nehezen lehetett hozzáférni a javítandó részekhez. Csak picivel kellett volna több energiát tenni a dologba, hogy közepesen vállalhatóan javítsa a hibákat. 

Ha már odáig eljut az ember, hogy jól hozzáférhetővé válnak a kábelek, esetleg a csatlakozók is, az igazi az természetesen, ha csatlakozótól csatlakozóig cserélik a vezetéket – de ez azért nagyon ritka, dolog, nagyon sok munka kinyomkodni minden sarut, újrakötni a kábeleket. Gyakorlatilag egy új köteget kellene gyártani. Ennél eggyel kevésbé jó, de a végeredmény szempontjából legelfogadhatóbb kompromisszum, ha arra törekszünk, hogy a folyamatosan hajlítgatott részen teljesen kicseréljük a kábeleket.

Sokan azt mondják, ilyen helyeken nem szabad forrasztani, az egyetlen elfogadható megoldás a vezetékek krimpelése, azaz préselt hüvellyel/csatlakozókkal való toldása. Lehet, hogy egy autóelektromossági szakember szemében az is gányolás, amit én csináltam, mert minden vezetéket forrasztott közdarabbal toldottam, és zsugorcsövekkel szigeteltem, de őszintén megmondom, nem volt se időm, se kedvem azt a kb. 40 vezetéket egyesével kifűzni, és 30 centin kicserélni. Szerintem ez a kocsi hamarabb jut bontóba, mint hogy a most javított darabok elfáradnak.

Viszont most mehetek körbe, és minden egyes ajtónál le kell ellenőriznem a kábeleket, mert attól tartok, ott is járt a „szakember”… Nem kerül sokba egy forrasztópáka, a zsugorcső is filléres tétel, könyörgöm, ilyen vezetéksodrásos berhelést senki ne csináljon, pláne ne rendszeresen mozgatott vezetékeknél. Oké, ha a sivatag közepén kell megoldani egy elektromos problémát, és a kiszáradás meg a ragadozók elől menekülve kell a lehető leggyorsabban megoldani a dolgot, legyen. De utána ne hagyja így akkor se, mert senki nem szeret a saját autójában egy elektromos tűz miatt ropogósra sülni.