Annyira része a magyar autópiacnak az óratekerés, hogy ha valaki meglát egy autót, aminek a kilométerórája NAGYON keveset mutat, azonnal valami trükközésre gondol. Hiába mutogatja neki az ember a makulátlan belteret, az érintetlen futóművet, a csillogó motorteret, a hamvas kormányt, csak azt keresi, hol az átverés. Hiszen új pedálgumit simán lehet venni egy csomó típushoz, ha évtizedekig üléshuzat borította a kárpitokat, azok se nagyon öregedtek. És ugye bármit újra lehet fényezni.

Talán most, ha meglátjátok a képeket és a videót, eloszlik mindenkinek a kételye. (Illetve, a videó miatt megjegyzem, hogy soha, de SOHA ne vegyétek fel magatokat lassított felvétellel, mert mikor az éjszaka közepén vágjátok a videót, és észreveszitek, felébred a gyerek, az asszony, a szomszéd, a mindenki, ha hangosan ordítva szentségelsz a hülyeséged miatt. És ilyen homályos lesz az egész felvétel. Még szerencse, hogy a lényeg az autó, az meg éles a többi snitten.) Mert ez az autó TÉNYLEG 215 kilométert futott. Persze, az évtizedek alatt járatták pár órányit a motorját, hiszen a Csonka János Műszaki Szakközépiskola és Szakgimnázium egyik szemléltető eszköze ez az 1991-es Passat. Ezt mondjuk le se lehetne tagadni, hiszen a múltkori posztban megmutattuk, milyen látványosan tönkretette a kipufogódobokat a rövid járatások közben lecsapódott kondenzvíz.

De akárhogy is, a futásteljesítménye extrém alacsony, az állapota megdöbbentően gyárias. Miután a Csonka tanulói lemosták a kasztniról a műhelyport, látszott, hogy pár apró horpadást leszámítva a lemezek és a fényezés patika.

Az apró karcokat a Csonkában esti képzésen részt vevők polírozták ki – alapos körbemaszkolás után háromlépcsős gépi polírozást kapott a Passat.

Kívülről már csillogott az autó, jöhettek megint a tanulók: az utasteret porszívóval és mikroszálas kendőkkel támadták. A résekből nagynyomású levegővel és ecsettel űzték ki az évtizedes port, minden műanyag felületet áttörölgettek éppen csak nedves mikroszálas rongyokkal. Annyira szép és őszinte az eredmény, hogy azt gondolom, nem érdemes műanyagápolóval rásegíteni, szép ez így is – nem ért semmit a gyilkos UV, nem fogdosták össze a kapcsolókat nem koptak le a piktogramok. Persze később azért kapnak a plasztik alkatrészek egy kis simogatást, de ez most az őszinte, kendőzetlen valóság.

A motortérben is csak portalanításra volt szükség, se tisztítószer, se víz nem kellett a takarításhoz. Itt is minden olyan, mint 1991-ben, talán csak a légtömegmérő háza oxidálódott meg jobban. A horganyzott alkatrészek, a gumicsövek, a fényezett elemek mind zavarba ejtően szépek.

Szerintem ennyire gyárias (azaz nagyon szép, de egyáltalán nem tökéletes, sőt a sok sárga jelölőfestékkel a csavarokon egyáltalán nem úgy néz ki, mint ami egy restaurátor műhelyből épp most gurult ki) állapotot nem nagyon lehet művileg előállítani. Illetve lehet persze, ha neves festőket tudnak hamisítani, ez sem Perpetuum Mobile. Csak nem éri meg, ennyi munkát, időt és pénzt nem ér egy ilyen Passat – a németeknél százezret sem futott darabokat gond nélkül találni 3-4000 euróért.

De persze ettől még ér kételkedni. Akár elhiszed a 215 kilométert, akár nem, gyere ki a Parkoló Parádéra, október 5-én, azaz most szombaton, kivisszük az autót, és ott saját szemeddel is megnézheted.