Ez a PDSSA 20-Li A1 volt az első ütvecsavarozóm, sőt, az első olyan gépem, ami az X20V családba tartozik. Nem találomra vettem meg, az egyik korábbi, hasznavehetetlennek bizonyult akkus kerékkulcs-tesztnél jelezték többen is, hogy ez a kis gép simán tudja azt, amit én szeretnék (sőt, Stefanits Richárdtól linket is kaptam egy francia teszthez). Ráadásul, az ára is jó. Akkoriban nem láttam sehol 20-30 ezer forintért hasznavehető akkus kerékkulcsot, ez viszont bőven húszezer alatt volt. És igaz, nem kerékkulcsnak árulják, a kis negyed colos hatlapfejű bitek sem alkalmasak a kerékcsavar méretű csavarokkal keménykedésre, de egy jó adapterrel meglepő dolgokra képes – például kerékcsavarokat letekerni.

Persze volt bennem kétség, addig magam sem nagyon hittem a dolgot, míg ki nem próbáltam. Egyetlen dologra kell figyelni: a negyed colos hatlapfejből ½ colos négyszög fejre alakító adapternél NAGYON nem mindegy, milyen gyártmányt használunk. Sokan mondták, hogy egy olcsó, barkács minőségű adapter egyrészt hamar eltörhet, másrészt alkalmatlan az ütések hatékony továbbítására. A titkos tipp a Milwaukee adaptere volt. Nem is drága cucc, 6-800 forintért már meg lehet venni. És tényleg működik.

Nincs sok minden a dobozban: gép, akksi, töltő, meg két bit-adapter

Igaz ez a Milwaukee bit hivatalosan a gép tudásánál kisebb nyomatékra van jóvá hagyva (már nem emlékszem pontosan, tán 70 Nm), de én még nem törtem el ilyen bitet. Itt muszáj hangsúlyozni, hogy ÉN nem törtem el ilyen bitet, de a gépet kétszer is kölcsönadtam, és kétszer is törött adapterrel kaptam vissza. Szóval, megvannak a határai, csak azt nem tudom, hogy mit kel ahhoz tenni, hogy megadja magát az adapter. Én legalább 5-6 pályanapon használtam a kis gépet, minden alkalommal 10-14 kerékcseréjénél segített – igaz, óvatos voltam vele, a nagyon meghúzott csavarokat keresztkulccsal lazítottam le. De most kiderült, nem kellett volna óvatoskodni. De akkor még nem tudtam, amit most.

Tényleg hihetetlen, hogy megtuningolja a gépet egy jó adapter/króm-molibdén dugókulcs kombó. Csak pislogtam

A nagy akkus kerékkulcs tesztjénél már egyszer döbbenten hápogtam, mekkora különbséget jelent, ha az ember nem a normál króm-vanádium dugókulcsokat használja, hanem az ütvecsavarozáshoz sokkal alkalmasabb króm-molibdéneket. Aztán a 220 voltos kerékkulcs tesztjénél megint csak pislogtam. Ezek után nem is értem, miért, de most ismét csak bután pislogtam, mekkora hihetetlen a különbség a krova és a kromoli fejek közt. Az ember a kezében is érzi, ahogy teljesen másképp rúg vissza a gép, és úgy szedi le a csavart a kromoli dugókulcs, hogy a gépnek még recsegtetni sincs ideje. Félelmetes.

A kopott a régi gépem, azon a gallért előre kell húzni bitcseréhez. Az újon pont úgy működik a dolog, mint mondjuk egy levegős gyorscsatlakozónál: a gép felé kell hátratolni a gallért és kiköpi a bitet

Ja, a mostani akcióban árult gép – legalábbis cikkszám szerint ugyanaz, mint az enyém. De hamar kiderült, van különbség, még ha nem is túl nagy. A régi gép tokmányán a gallért előre, a bitfejek irányába kellett húzni, hogy bitet lehessen cserélni. Ez elsőre kényelmetlennek tűnt, a sűrített levegős csatlakozók, meg a kerti slag gyorscsatlakozója logikusabbnak tűnik: a gallért a csatlakoztatandó eszközzel egyszerre, a csatlakozó felé kell tolni. Tehát itt a bitet befelé tolva kell a gallért közben a bit felé húzni. Eleinte nehezen állt rá a kezem, most már tökre zsigerből megy a dolog, simán megoldom az egykezes bitcserét is.

A kis fényes kör egy mágnes, ami a nem használt bitet tartja a gép oldalán. Sajnos egyedül nem túl erős, könnyen lerázódik veretés közben az oda tapasztott bit

Viszont a mostani gépeken már befelé kell tolni a gallért. Aminek így, hogy a másikhoz hozzászoktam, látom egy lehetséges hibáját: ha véletlenül megszalad a gép, és a munkadarabbal megütjük a gallért, a bitet véletlenül is kioldhatjuk a tokmányból. A húzós megoldásnál ilyen veszéllyel nem kell számolni. De gyaníthatóan ilyen baleset csak nagyon ritkán fordulhat elő, de a bitcsere egyértelműen kényelmesebb így.

A 2000 mAh-s akkut egy óra alatt feltölti a gyári töltő, az X20V sorozat bármelyik akksijával csereszabatos -tehát ha van még egy ilyen gépünk, és sokat kell dolgozni valamelyikkel, a másikét nyugodtan használhatjuk tartalékként. Az akksin van egy LED-es töltöttség-jelző is, ez gombnyomásra megmutatja, mennyi kakaó van még a cellákban.

Egyetlen komoly hiányossága van a gépnek: nem lehet állítani a maximális forgatónyomatékot. Persze a ravasz finom, ügyes kezelésével nem lehetetlen a teljesítmény szabályozása, sőt, de egyszerűbb lenne, ha gombnyomásra/tekerésre lehetne legalább három fokozatban állítani az erősséget. Így azért könnyű megszakítani egy kisebb csavar menetét, vagy egyszerűen eltörni a csavart – egy jó bitfejjel elvileg 180 Nm nyomatékot lehet csapkodva átvinni. Sok kis csavarnál, különösen a műanyagba behajtottaknál pikk-pakk ki lehet tépni a menetet az anyagból. Magyarul figyelni kell, ha finom munkára használnánk. Vagy egy kisebb teljesítményű fúró-bit behajtót használni ilyenkor.