Azt hiszem, sorozatot fogok szánni mindannak a sok csodának, amit akkor láthatok, amikor a röhögéstől fuldokló, döbbenettől levegő után kapkodó, vagy csak épp rezignált „háteztbaszkinemhiszemel” arckifejezéssel hív át Varga Zoli a műhelyébe. Szóval, Sztorik a Szomszéd Szervizből, első epizód.

Most épp vihogott Zoli, amikor szólt, hogy volna egy kis néznivaló. A csáposon egy egész egyben levő, a leharcolt társainál sokkal csinosabb Citroën Xsara Picasso állt. Alatta az elhasznált motorolaj begyűjtésére szolgáló tartály. Mint kiderült, az első döbbenettől annyira sokkolódott, mert ilyet ő még az elmúlt harminc évben nem látott, hogy gépiesen leengedte az olajat. Csak mikor a kitekert olajleeresztő csavart forgatta a kezében, jött rá, hogy az ilyen ínyencfalatokat imádom. Gyorsan visszatekerte a karterbe, hogy úgy láthassam a csodát, ahogy őt is mellbe vágta az első találkozás.

Hát, kérem, igen, ez az. Illetve nem az. Már hogy nem olajleeresztő csavar, hanem egy szabványos, víz-gáz csőszereléskor használatos ¾ collos menetes végdugó. Egy Citroën olajteknőjében. Ez ugye nem természetes lelőhelye az ilyen végdugóknak. Több okból sem lehet ilyen csavarral találkozni autókban, pláne nem európai vagy ázsiai típusoknál. Kezdjük azzal, hogy nem metrikus a menete, tehát nem is lehet normál esetben az elvesztett/tönkretett leeresztőcsavar helyére tekerni. Aztán nincs benne mágnes – szinte minden olajleeresztő csavar közepén van egy erős mágnes, ami összegyűjti az esetleg az olajban úszó acél és vas darabkákat. Aztán ott van az is, hogy ezeknek a menetes dugóknak nincs széles pereme, ami alá be lehetne tenni egy alu, réz vagy műanyag tömítőgyűrűt, hogy ne csöpögjön a kocsi alá az olaj.

Az persze, hogy nem lehet a csavar alá tömítőgyűrűt tenni, egy pillanatig sem akasztotta meg a szakembert, aki valamikor a múltban elvégezte az olajcserét szegény Picassón (oké, nem is annyira szegény, mert hát legalább cserélték benne a motorolajat). Mert hát ahol víz-gázszereléshez használatos idom van, ott akad kenderkóc is. És aki belefúrja az aluöntvény olajteknőbe menetet a ¾-es dugónak, az a kenderkócot sem fél használni.

Ami a legjobb az egészben, hogy a motoron sokfelé volt kisebb-nagyobb olajfojás, de a kenderkóc az olyan mint a Drei Wetter Taft: minden időben tart. Itt egy kis olajpára sem volt mellette. Tehát, ha (autószerelői szempontból) nem is szakszerű a megoldás, mindenképpen célszerű és funkcionális. Szerintem az ország gázszerelője, Mészáros Lőrinc is elégedetten csettintene a szakma jeles de anonim művelőjének teljesítményére. És az biztos, hogy David Zuckerbergnek soha az életbe nem jutna eszébe ilyen lifehack. Annyira jónak tűnt, hogy végül a kocsi gazdájával konzultálva megmaradt a ¾-es olajleeresztő dugó, csak annyi módosítás történt, hogy mivel Varga Zolinak nincs a műhelyben kenderkóca, de a sűrített levegőt szállító vezetékek szereléséhez kellett korábban teflonszalag, hát azzal lett tömítve a dugó. Természetesen ezzel is porszáraz a teknő.

Közben felmerült pár alternatív megoldás is az olajleeresztő csavar pótlására – akinek van a videóban is elhangzó megoldásokon kívül ötlete, mindenképp ossza meg velünk kommentben. Mert lássuk be, létezhetnek olyan helyzetek, amikor szükség lehet egy jól működő vészmegoldásra.

Nem tudom megállni, hogy ne tegyem be ide a nagyra becsült, zseniális Grafitember rajzát – mindenkinek, aki egyszer is látta ezt a művet, ahányszor elhangzik a teflonszalag szó, pláne valamilyen kendácsolás közben, azonnal hologram-szerűen megjelenik, mintha R2D2-vetítené a porba:

Ha eddig még nem iratkoztatok fel a Youtube-csatornánkra, kérlek tegyétek meg most, és a csengettyűt is nyomjátok meg, hogy az új tartalmakról értesüljetek. Természetesen minden like-nak és követésnek örülünk a Facebookon és az Instagramon is!