Amikor a szomszédból röhögéstől fuldokolva jön át Varga Zoli, kezében egy gyújtógyertyával, hogy bakker, ilyet még én sem láttam, az ember biztos lehet benne, hogy van mit nézni. Ha valaki harminc évnyi szakmai tapasztalattal mond ilyesmit, annak súlya van.

Azt lehetett tudni, hogy a Mitsubishi Coltnak durva olajfogyasztása volt. Annyira durva, hogy nem is volt kétséges, szét kell-e szedni a motorját. De a koromba panírozott gyújtógyertya azért meglepte Zolit. Miután lekerült róla a hengerfej, meglepődve tapasztalta, hogy a hengereken szinte semmi kopás nem látszott, a dugattyúk nem lógtak. Alapos szétszerelés után az látszott, hogy több szelepszár szimering el volt hasadva, de ezek önmagukban ekkora olajfogyasztást még nem indokoltak volna. Aztán a dugattyúk kiszerelése után jött az újabb meglepetés: az olajlehúzó gyűrűket valaki fordítva szerelte be. De nem mind a négy hengernél, egybe sikerült jól betenni.

A kapitális szerelési hibának köszönhetően irtózatosan elkormolódott minden dugattyú, a szelepek, a hengerfejben az égéstér és a szívó- és kipufogó oldal is. Meg persze a gyertyák. A kiszerelt alkatrészeket látva éreztem, itt sürgős nedves szemcseszórásra van szükség. A szelepeknél nem voltak kétségeim, próbáltam már korábban a dolgot, de a dugattyúk gyűrűhornyaival kapcsolatban voltak fenntartásaim. Tényleg ki lehet szedni minden kormot? Tényleg nem lesz az alu dugattyúknak semmi baja? És a hengerfej? Irtózatos dzsuva van a kipufogó oldalon, de mindent nem tudok elérni a szórófejjel. És természetesen a gyertyákat is kezelésbe kellene venni, már csak tudományos érdeklődésből is.

A dugattyúkkal kezdtünk. Kis nyomás, óvatos mozdulatok. És teljes siker. Még a szoknyán látható eredeti megmunkálási nyomok is megmaradtak a kezelés után, szebbek lettek, mint új korukban. A szelepeknél semmi meglepetés nem született, pikkpakk letolta a gép a kormot. A gyertyák is újszerűek lettek. A hengerfejnél viszont maradt pár helyen vékony koromréteg.

Ahol nem sikerült a felületet telibe veretni a vízzel kevert apró kerámia szemcsékkel, látszott még a fekete grimánc. Ez Zolit egy pillanatra sem keserítette el, mondta, hogy azt már pikkpakk kikapargatja, hiszen a nedves szemcseszórás után úgyis MINDENKÉPP szükség van egy nagyon alapos mosásra. Más kérdés, hogy gyaníthatóan sokan nem foglalkoztak volna ennyit egy huszonéves motorral, hiszen ennyi korom már nem befolyásolja a teljesítményt, meg ugye soha, senki nem fogja látni. De Zoli nagyon alapos, szerintem fizikai fájdalmat okozott volna neki, ha azt a kis feketeséget benne hagyja.