Nyugisan gurultam az esti forgalomban, index, besorolás a legbelső sávba, hogy balra tudjak kanyarodni, aztán óriási bukkanó, és a motor leállt. Még az volt a szerencse, hogy épp senki nem jött a másik két sávban, ki tudtam lendületből gurulni a Kerepesi út szélére. Először arra gondoltam, a benzinem fogyott ki, de a műszerre pillantva gyorsan el is hessegettem a gondolatot. Meg hát nem is lassan, fokozatosan fulladt le a motor (hiszen ez a 200-as Atlantic még karburátoros, az úszóházból nem egyik pillanatról a másikra tűnik el a nafta). Szóval inkább valami elektromos probléma lesz, ami miatt nem volt gyújtás. Elkezdtem lebontogatni a műanyag fedeleket, valamelyik alatt ott lesz a gyújtógyertya is. Hátha a gyertyapipa esett le - nem lehetetlen, mert ugye a motorblokk a teljes hátsó felfüggesztéssel együtt mozog, a sok rázkódás, meg a hirtelen bukkanó miatt akár le is eshetett. 

Nos, a gyertyapipa tényleg nem volt a helyén. De azonnal láttam, hogy itt egy kicsit bonyolultabb a helyzet, nem csak magában a pipa esett le a gyertyáról. Ott bizony a gyertya közepén hiányosság van. az elektróda kivezetésének csak a hűlt (na jó, még elég meleg) helye látszott. Vakartam a fejem erősen. Aztán kibányásztam a gyertyapipát a robogó sötét bugyraiból, belenéztem, és meg is lett a hiányzó darab. Én még ilyet nem láttam. 

Oké, most, hogy kicsodálkoztuk magunkat, gondolkozzunk el azon, hogy hogy jutok haza. Tolva azért messze van még az otthon. Este kilenckor gyertyát biztosan nem kapok a motorba. Talán a fedélzeti szerszámok közt van hozzá kulcs, de így pont mindegy is, mert nincs mire cserélni a beteget. Vajon, ha visszatolom a pipát a benne levő elektródával együtt a gyertyára? Nem egy időigényes kísérlet, egy próbát megér. Pipa vissza, kulcs elfordít, gomb benyom, és hopp, már ketyeg is a blokk.

Hazaérve gyorsan megrendeltem a gépkönyv szerint belevaló NGK gyertyát, mert hát oké, hogy most öt kilométert elcsettegtem, de erre azért nem alapoznék életvitelt. Közben persze körbeküldtem pár embernek a gyertya fotóját, kíváncsi voltam, hányan láttak már ilyet. Pont ilyennel nem, de hasonlóval többen is találkoztak már - volt olyan, akinek a vadonatúj gyertyából jött ki az egész középelektróda - hiába na, ha az ember hamisított gyújtógyertyát fog ki, érhetik meglepetések. Mondjuk, mivel nem szedtem szét ott a sötét buszmegállóban a darabokat, nem tudtam megmondani, miért és menyi esett ki a gyertyából, mindenesetre gyanús volt utólag, hogy a kompresszió és a belobbanó benzin-levegő keverék lökéshulláma nem lökte ki az épp csak bedugott elektródát a porcelánból. 

Na ja, mert nem az egész elektróda esett ki, hanem valahol középen törhetett ketté, csak a felső rész rázkódott le. Az alsó rész szépen a helyén maradt, így aztán az ív átugrott a két elektróda darab közt, és én haza tudtam motorozni. Tiszta mázli.Persze az egy kérdés, hogy miért tört el, elvileg nem kaphatott ütést, nem is olyan nagyon öreg. Kakuszi Zolinak az a tippje, hogy mikor legutóbb, az egyik nagy felhőszakadásban belehajtottam egy nagy tócsába (nem tudtam kikerülni), és megállt alattam a motor, jó eséllyel a gyertya környéke kapott vizet, és akkor egy hősokkot kapott a gyertya. Fene tudja, mindegy is, legközelebb még óvatosabb leszek a pocsolyákkal, meg most ugye bent a szép új gyertya, ez már csak nem fogy nekem kettétörni.

Ha eddig még nem tettétek, iratkozzatok fel az Autósimogató YouTube-csatornájára, dobjatok egy like-ot Facebookon, és kövessetek minket Instagramon is!