Az előző posztban/videóban megígértük, hogy rendesen megtekergetjük a Lidl dugókulcs-készletét.

Abban maradtunk, hogy műhelyszomszédom, Varga Zoli áthozza a nyomatékkulcsait (az enyém csak 200 Nm környékéig működik, az ő nagyobb kulcsa tud 360-at is). Márpedig, ha a Lidl krovakészletén a félcolos hosszabbítóra azt írják, hogy teljesen a dugókulcsba tolva át tud vinni 510 Nm nyomatékot, de még a lifegős pozícióban (ilyenkor csak a szár hegyét toljuk be a fejbe é s van 10-10 foknyi játék, ami megkönnyítheti a munkát egy csomó esetben) is 410 Nm-t, akkor, ha nem is tudjuk tökéletesen leterhelni, de a 360 Nm már elég sok ahhoz, hogy azt mondjuk, hogy nem rossz, nem rossz. A negyedcolosaknak „csak” 62, illetve 50 Nm nyomatékot kell tudni átvinni, ez nem okoz gondot egyik kulccsal sem.

A kicsivel kezdtünk, a szár végének négyszögét teljes felülettel szorítottuk be a satuba, és jöhetett a nyomatékkulcs. A satum nem egy puhány-nyavalyás, rendesen harapta az acélt. A hosszabbító szár már finoman tekeredett, de a kiképzést mindkét irányba jól bírta. Viszont a satu pofái szépen belemartak a felületbe, elég durván recézett mindkét pofa.

Aztán jöhetett a félcolos toldó. 360 Nm nyomaték, az azért elég sok: nem elég, hogy Zoli izomból nekifeszülés közben lábbal támasztotta a nehéz vas satupadot, még én is ellentartottam. Nem csak a a satupad akart elsétálni, a satu is szívesen hagyta volna az egészet a francba: a pofákat finoman nyitogatta a négyszög fej. Természetesen a recék ebbe a szárba is beleharaptak, de eszébe se jutott semelyik irányba tekerve eltörni vagy elhajolni.

Kicsit féltem, hogy a szárak ezek után nem fognak becsusszanni a krova fejekbe, de tök szépen kattantak a helyükre, sőt, a hajtogathatóság is megmaradt. Úgy tűnik, a terhelhetőséggel nem lesz gond.

Viszont a racsnis hajtókarok nyomógombjára még később visszatérünk, van róla egy jó sztorim :)