Ilyen Sierra sosem volt

2019. december 14. 11:42 - SipiÚr

A legutóbbi pályanapon az utolsó pillanatban kaptam észbe: gyorsan, amíg nem megy le a nap, kellene csinálni egy videót. Jó lenne megmutatni azt a pár Ford Sierrát, ami ilyenkor a reptér aszfaltján alakítja át a benzint tarkóig érő vigyorrá. Nem állítom, hogy alapos bemutató született volna, mert hát nem – épp csak beültem Bogyó mellé a fehér háromajtósba, és mentünk egy kört. De ez talán kezdésnek jó lesz.

Ebben a kétfedelű kupéban – a maga idejében is perverz dolog volt a gyári dupla hátsó spojler, és lassan negyven évvel később sem kevésbé meghökkentő – az a meghökkentő, hogy így, ebben a formában sosem létezett gyárilag. És nem azért, mert valami olyan motor került volna a Sierrába, amilyen sosem volt (mondjuk 24 szelepes V6, esetleg egy CorvetteV8). Az XR4i eredetileg egy 2,8-as V6 motorral került a szalonokba, de ebben egy 2,3-as, turbós sornégy van. Amit Ford Sierrába soha nem szereltek. Pedig mégis.ford-sierra-xr4i.jpg

Nem, nem vagyok teljesen hülye, a fenti mondat abszolút fedi a valóságot. Ugyanis azt az autót, amit ezzel a Lima-blokkal szereltek, úgy hívták, Merkur XR4Ti. És bár Európában gyártották, itt sosem árulták – az amerikai piacra készült Egy Sierra, ami sosem volt Sierra. Az volt a terv, hogy Merkur brand alatt árulnak minőségi európai portékát – a Sierra után piacra dobták a Merkur Scorpiót is, ami meg a Ford Scorpio amerikai piacos verziója volt (ezt viszont csak V6-tal árulták). Tehát vissza az eredeti állításhoz: Ford Sierrát sosem árultak ilyen motorral, de Merkurt igen.

Ez az autó, amit a FatFish Garage-ban reszelgetnek, eredetileg egy XR4i, tehát európai autó volt. ASierra XR4i és a Merkur XR4Ti közt nem sok a különbség ránézésre: lökhárítók, fényszórók, feliratok – kábé ennyi. De a vicc az, hogy a lemezek alatt elég rendesen belenyúlkáltak a szerkezetbe, hogy megfeleljen az amerikai előírásoknak. Átalakították a kardánalagutat, a küszöböket, merevítéseket tettek a padlólemezbe, stb. – bő 120 kilóval lett nehezebb az amcsi Sierra. De ez ugye a könnyebb, kevésbé merev európai kasztni, amit csak a V6-ossal gyártottak.merkur_xr4ti_16.jpeg

Tehát ami előttünk állt, az egy becsövezett európai Ford bódé, de amerikai piacos Merkur motorral -ezt a sornégyes turbóst tették egyébkét Mustangba, Thunderbirdbe, meg még egy pár másik típusba is. Szóval, egy sosemvolt kombináció ez, amit persze a legtöbb ember sosem szúrna ki. Meg aztán egy játszósra megcsinált, erősen faragott autónál senki nem lepődik meg azon, hogy „nem pont olyan”, mint ahogy a gyárból kijött.izzik.jpg

Az a baj az ilyen pályanapokkal, hogy ugye sok az érdekes autó, de kevés az idő a megmutatásukra, hiszen alapvetően azért megyünk, hogy autózzunk. Éppen ezért ez a mostani videó is kissé suta lett, de talán elnézhető, hogy a nap nagy részében Piroska seggét riszáltattam a tartalomgyártás helyett. Viszont azt hiszem, legközelebb megpróbálok kicsit több időt találni a dologra, tényleg sok az érdekes gép és ember egy ilyen buliban.segge.jpg

Nagyon fontos: ne felejtsetek el feliratkozni a YouTube csatornára és lájkolni a Facebook-oldalunkat!

komment

Igazi szomszédszomorítók – akkus flexek a Lidlből

2019. december 12. 11:58 - SipiÚr

Meg kell mondjam, túl sokszor nem volt szükségem eddig akkumulátoros sarokcsiszolóra azaz akkus flexre (igenigenpersze, a Flex az egy márkanév, tuuudooom). De ettől még jó lenne egyet a polcon tudni, mert ha az ember pályanapra megy, esetleg a 24 órás robogóverseny paddockjában igyekszik segíteni a Totalbike-os csapatnak, hasznos lehet egy olyan gép, amivel akkor is tud az ember a pálya mellett dolgozni, ha épp nincs a közelben konnektor. De ezerszer gyakrabban volt szükségem egy jó ütvecsavarozóra-kerékkulcsra, ezért nem fájt, hogy nincs elemes flexem.

Na, de kell-e egy kocaflexelőnek egy 40 ezer forintos Parkside Performance, vagy elég lenne egy sima „zöld” gép is? A Performance-gépet december elején stócolták fel a többi barkács cuccok közt, de az alapgépet mostanában nem árulták. De Horváth Dávidnak hála, aki az egyik posztunk kommentjénél felajánlotta a sajátját, amit még tavaly vett, lett egy hivatkozási alap flex is. Hivatkozási alap, mert a Performance (PWSAP 20-Li B2) dobozán ennek a „zöld” gépnek (PWSA 20-Li B3) az adatait adják meg, mint aminél jobb minden tekintetben.img_3454.JPG

Azt mondják, hogy a kis gépnél a piros-fekete dobozos flex kefe nélküli motorja akár tízszer tovább bírja, mint a másik szénkefés motorja. Ráadásul 40 százalékkal gyorsabban vágja a fémlemezt, 10 százalékkal jobban harapja a csempét, az akku töltője meg akár 28 százalékkal nagyobb árammal eteti az akkumulátort. A tárcsarögzítője is más: szerszám nélkül is le lehet lazítani és meg lehet húzni a rögzítő csavart – de azért adnak kulcsot is hozzá, igaz, elsőre észre sem vettem, mert a markolatba van becsúsztatva. Ügyes megoldás, kimondottan ügyes.

Az igazi kérdés az volt, hogy hogyan lehet kétséget kizáróan kipróbálni és megmutatni, hogy az egyik jobb-e a másiknál. Hogy őszinte legyek, szerintem egyszerű módszerekkel sehogy. Mert amíg kézben tartva használja az ember a gépeket, a szöggel, a nyomóerővel elég komolyan lehet befolyásolni, hogyan is „harap” a gép. Mindenesetre a munkadarab ugyanaz a 16×16 mm-es rúdacél, a vágótárcsa is ugyanaz – a többi meg menet közben kiderül.

Az biztos, hogy a gépeket még be sem kapcsoltam, de szimpatikusabb volt a kisebbik. Nem csak azért mert vagy 15 ezer forinttal olcsóbb (sokkal jobbnak kell lennie a brushless motoros Performance gének, hogy jó lelkiismerettel azt merjem mondani, érdemes inkább azt venni egy hozzám hasonló barkácsolónak). A fekete gépen sajnos nincs fordulatszám-szabályzó, pedig az nekem már sok-sok éve vesszőparipám. Nagyon sokszor volt már, hogy a konnektoros flexem szabályozható fordulatszáma nagyon jó szolgálatot tett.img_3470.JPG

A videóból kiderül, melyikkel lehet gyorsabban vágni, hogy mi az a részlet mindkettőnél, ami béna, csak másképp. Meg az is, hogy egy hozzám hasonló kocaflexelőnek érdemes-e többet kiadni a nagyobb gépért. Akárhogy is, jó lenne, ha gyakrabban lehetne „csupasz” gépeket kapni, azaz akku és töltő nélkül, mert akinek van már egy-két akkus szerszáma, tök feleslegesen vesz még egy akkut meg még egy töltőt, az esetek nagy részében simán elég lenne, ha csak a gépért fizetne – akár 10-15 ezer forinttal kevesebbet.

 

komment

Átvert a Lidl az átmatricázott töltővel?

2019. december 07. 11:04 - SipiÚr

Mi is akartunk venni ebből a Parkside akkumulátoros szerelőlámpából, de mire észbe kaptunk, már egyetlen darab sem volt a boltban. Viszont Pupp Balázs barátunk (aka: „Hosszú”), vásárolt egyet, és már az első napon megállapította, hogy a lámpa fasza, jó a fénye, sokáig is bírja az aksija, meg minden, de a töltője nem frankó.

Hiába dugta az USB kábelt a dokkolóba, vagy közvetlenül a lámpába, egy éjszaka alatt se töltötte fel a lámpa akksiját. De egy másik adapterrel, ugyanazzal a kábellel ment a töltés dokkolón keresztül, meg közvetlenül is. Hosszú egy kíváncsi ember, meg hát látott már egy és mást az életben, ezért arra gondolt, ő bizony leszedi az adatlap matricáját az adapterről. Mert hát egy 1000 mA-es adapternek el kellene bírnia a 4000 mAh-ás lítium-ion akksival. A gyanakvás nem volt alaptalan, a leszedett matrica alatt egy nyomtatott adattáblát talált. Amin az volt, hogy a töltő 500mA-es. Hoppá!img_3128.JPG

Elég rosszul veszi ki magát az ilyesmi – a joghurton, meg a parizeren se szép átragasztgatni az eltarthatósági dátumot, és az sem mindegy, hogy egy töltő esetleg csak a felét tudja annak, ami rá van írva. El is kértük kölcsönbe a lámpát, kábelt, töltőt, hogy Kakuszi Zolival megnézzük, tényleg gyengébb-e az adapter, és hogy rendben veszi-e a töltést a lámpa.img_3123.JPG

Zoli rendesen felszerelkezett a mérésekhez, hozott egy USB Safety testert, amit a kábel és az adapter közé kell illeszteni, és természetesen hozott egy multimétert meg egy átalakított USB csatlakozót is. A videóból kiderül, miért is nem töltötte az adapter az akkumulátort, és az is, sikerült-e lerántanunk a leplet a nagy USB-adapter összeesküvésről.

 

komment

Egykezes asztalos szorító – kényelmes, gyors, de mennyire erős?

2019. december 05. 09:01 - SipiÚr

Aki használt már klasszikus asztalos szorítót, az tudja, mennyi szerencsétlenkedéssel tud járni, ha két munkadarabot akar összefogatni velük. Mert az embernek jó esetben két keze van, az egyikkel mondjuk a munkadarabo(ka)t fogja, a másikkal a szorítót igazgatja. És kellene ilyenkor egy harmadik kéz, amelyikkel a szorító fogantyúját markolja meg és szorítja meg.

Őrületes megkönnyebbülés volt, amikor először használhattam egykezes asztalos szorítót. Tényleg egy kézzel rá lehetett tenni a munkadarabokra, és meg is lehetett szorítani. Vetem is pár éve a Lidlben egy készletet, nagy boldogsággal szorítottam azokkal mindent, amit csak kellett. Aztán egyszer kicsit túlzásba vittem a szorítást. Tán épp fékbetétcserénél. Mert az asztalos szorító nagyon hasznos szerszám tud lenni, ha az ember fékbetétet cserél olyan nyeregben, amiben nem kell tekerni a dugattyút, elég csak visszanyomni a helyére. Ha nincs oda megfelelő célszerszáma az embernek, egy masszív asztalosszorítóval szépen vissza lehet préselni a dugattyút a nyeregbe, és már lehet is összeszerelni a féket.img_3338.JPG

És ha az ember nekiveselkedik, lehet is durván szorítani ezzel a szerszámmal. Csak egyrészt rendesen rá kell markolni a ravaszra, másrészt a műanyag pofák sajna nem bírják úgy az abúzust, mint a fémpofák. El is törtem egy szorítót, de szerencsére volt 2K-s ragasztóm. Ami azóta is tart, igaz, csak ésszel, odafigyelve szorongatok a szerszámmal. Ahogy a vonatkozó Facebook csoportokban már többen is említették, ez nem egyedi eset.img_3342.JPG

A videóban jól látszik, hogy egy hagyományos szorítóval és a menetes pofával kevés energia befektetéssel nagyon szigorút lehet szorítani. Az egykezessel, hogy ugyanakkorát tudjak szorítani, két kézzel kellett volna, nagyon erősen rámarkolni a ravaszra. Gyanítom, hogy egy masszív fém, vagy erősebb műanyag pofákkal szerelt szorító sokkal bátrabban téphető, nem törik el. De az is igaz, hogy a profi szerszámnak DARABJA tud kétszer annyiba kerülni, mint ez a négy darabos szett.img_3340.JPG

Most az újat nem akartam eltörni, ránézésre semmivel nem tűnt masszívabbnak, robusztusabbnak, mint a régi. Mivel csak ritkán kell használnom ilyen szorítót, belefér az életembe, hogy kompromisszumot kössek, és ha úgy hozza a helyzet, az egykezeseket csak addig használjam, amíg stabilan rögzítem a munkadarabokat, aztán a hagyományos szorítóval rátegyek még egy lapáttal.

komment

Tegyük tönkre profi segítségével a Lidl szerszámkészletét!

2019. december 04. 13:36 - SipiÚr

Az előző posztban/videóban megígértük, hogy rendesen megtekergetjük a Lidl dugókulcs-készletét.img_3308.JPG

Abban maradtunk, hogy műhelyszomszédom, Varga Zoli áthozza a nyomatékkulcsait (az enyém csak 200 Nm környékéig működik, az ő nagyobb kulcsa tud 360-at is). Márpedig, ha a Lidl krovakészletén a félcolos hosszabbítóra azt írják, hogy teljesen a dugókulcsba tolva át tud vinni 510 Nm nyomatékot, de még a lifegős pozícióban (ilyenkor csak a szár hegyét toljuk be a fejbe é s van 10-10 foknyi játék, ami megkönnyítheti a munkát egy csomó esetben) is 410 Nm-t, akkor, ha nem is tudjuk tökéletesen leterhelni, de a 360 Nm már elég sok ahhoz, hogy azt mondjuk, hogy nem rossz, nem rossz. A negyedcolosaknak „csak” 62, illetve 50 Nm nyomatékot kell tudni átvinni, ez nem okoz gondot egyik kulccsal sem.

A kicsivel kezdtünk, a szár végének négyszögét teljes felülettel szorítottuk be a satuba, és jöhetett a nyomatékkulcs. A satum nem egy puhány-nyavalyás, rendesen harapta az acélt. A hosszabbító szár már finoman tekeredett, de a kiképzést mindkét irányba jól bírta. Viszont a satu pofái szépen belemartak a felületbe, elég durván recézett mindkét pofa.kis_szar.jpg

Aztán jöhetett a félcolos toldó. 360 Nm nyomaték, az azért elég sok: nem elég, hogy Zoli izomból nekifeszülés közben lábbal támasztotta a nehéz vas satupadot, még én is ellentartottam. Nem csak a a satupad akart elsétálni, a satu is szívesen hagyta volna az egészet a francba: a pofákat finoman nyitogatta a négyszög fej. Természetesen a recék ebbe a szárba is beleharaptak, de eszébe se jutott semelyik irányba tekerve eltörni vagy elhajolni.nagy_szar.jpg

Kicsit féltem, hogy a szárak ezek után nem fognak becsusszanni a krova fejekbe, de tök szépen kattantak a helyükre, sőt, a hajtogathatóság is megmaradt. Úgy tűnik, a terhelhetőséggel nem lesz gond.img_3302.JPG

Viszont a racsnis hajtókarok nyomógombjára még később visszatérünk, van róla egy jó sztorim :)

komment

Mit szól egy profi a Lidl szerszámkészletéhez?

2019. december 03. 11:00 - SipiÚr

Emlékszem, milyen volt ócska, akciós, barkácsáruházi szerszámkészlettel szerelni. Az ember úgy érezte, semmit nem tud megcsinálni, minden csavar rommá van rozsdásodva, minden anya gyenge minőségű biliacélból van, mert egytől egyig lenyalódnak, a csavarhúzók elforognak a csavarfejekben. Aztán mikor először veszel a kezedbe egy profi vagy félprofi készletet, hirtelen kiderül, hogy MINDEN, korábban megnyithatatlannak gondolt csavart ki lehet tekerni anélkül, hogy elnyalnád a hatlapfejet, és a berohadt, rozsdás csavarok sem reménytelen esetek, amiken csak a flex meg a fúró tud segíteni.

Sok évvel ezelőtt vettem egy Proxxon-szettet, és eddig még nem nagyon volt vele problémám, pedig már nagyon sokat használtam. Viszont sajnos egy idő után kiderül, hogy egy készlet nem készlet: ha pályanapra mész, kell egy készlet a kocsiba is. Mert vagy elfelejted berakni a szerszámokat, vagy elfelejted kivenni. Aztán egyszer jobban megnéztem magamnak a Lidlben a nagy Powerfix készletet (valaki kibontott egyet a kirakottak közül), és egyáltalán nem tűnt hitvány portékának. Az, hogy sok részes, gyanússá tette, mert aki minőséggel nem tud konkurálni, az mennyiséggel próbál villantani.img_3300.JPG

De kézbe véve tisztességesnek tűnt a szerszámok felülete – matt króm –, a hajtószárak, ha kicsit nyersen is, de szépen racsniztak. És tényleg, nagyon sok, hasznos dugókulcs volt a szettben. Megvettem. Azóta mindig a kocsiban van, a Proxxon meg otthon vagy a műhelyben. Nem kellett sokszor használni, de eddig nem kellett panaszkodnom rá.img_3301.JPGGyertyakulcsból 16 és 21 mm-est adnak. Varga Zoli szerint lesz, akinek kelleni fog egy 14-es is, főleg modern Renault-kban találni ilyen gyertyákat

Most megint telerakták az eladótér közepét ezekkel a készletekkel, elhoztam egyet, hogy kiderüljön, más-e, mint a pár éve vett, illetve hogy megkérjem a műhelyszomszédot, Varga Zolit, hogy ő, aki már harminc éve autószerelőként dolgozik, és egy igen alapos ember, mondja már el, mik az első benyomásai. Jellemző, hogy Zoli csak akkor kezdte kicsit jobban érezni magát a szerszámos láda mellett, mikor a szétszóródott biteket katonás rendben visszarakta a helyükre – sajnos a dobozban, bár mindennek meg van a saját helye, gyorsan kupleráj tud lenni, mert a bitek és egyebek könnyen kiesnek a helyükről, még összecsukott állapotban is.

Jó sok apróságot kapunk, de hogy a félcollos, hosszú dugókulcsoknál miért nincs 13-as, az rejtély

Hogy mi tetszett, mi az amit hiányoltunk, az kiderül a videóból – és az is, hogy hamarosan megpróbáljuk tönkretenni a hosszabbító szárakat :)

Ha még nem lájkoltad a Facebook-oldalunkat, tedd meg ezen a linken, illetve nyomj rá a YouTube-on a csengettyűre, iratkozz fel!

 

komment

Szénné szívat a Sierra

2019. december 02. 11:15 - SipiÚr

Felesleges lenne ide leírni mindent megint, hiszen egyszer már összeszedtem mindent azzal kapcsolatban, miért és hogyan vettem meg a Kéket. De a legfontosabb talán ez volt: „Nem akartam én semmit se venni, komolyan mondom. Csak az egyik havernak próbáltam segíteni, hogy Sierrát vehessen, mert hát az ember ott segít ahol tud. Szó-val, (nagy levegő) az úúúgy vóóólt (cipő orrával kavics rugdosás, orrpiszkálás)... Ha ide kattintasz, elolvashatod részletesen kifejtve.

Van itt még egy írás arról is, hogyan kezdődött az egész krovakulcsos ámokfutásom – csak egy szimpla fűtőradiátor cserének indult, de kiderült, valami idióta rossz méretű termosztátot szerelt be, amit sziloplaszttal taknyolt körbe. És az is kiderült, hogy az autót szerelő ember (Homo Olajoskeziensz) legfontosabb tevékenysége a double checking: minden csavart, kötést át kell újra nézni. Hogy tényleg a helyén van-e, tényleg meghúztad-e. Én csak egyetlen csőbilincset nem húztam meg eléggé.img_9087.JPG

A laza csőbilincsnek komoly következményei lettek, a folyamat egy nagyon meredek lejtőn indított el a fék nélküli szopórollerrel. Az utolsó poszt, amit a témában írtam, tavaly májusban született. És nem azért nem lett új, mert nem volt miről írni, hanem mert semmi kedvem nem volt hozzá. Részleges és kérészéletű sikerélményeimet nagyon durva csavarozás-maratonok és alkatrész keresős-vásárlós esték árnyékolták be. Minden egyes alkalommal, mikor azt hittem, na most már sínen vagyok, kiderült, hogy tényleg, csak nem úgy, ahogy gondoltam. És az az átkozott fény nem az alagút végéről szűrődik be, hanem egy NOHAB dübörög felém, koppra tolt gázkarral.

Most is erőt gyűjtök, meg megkérem Varga Zolit, a műhelyszomszédot, nézzünk rá együtt a hengerfejre, mielőtt megint elkezdem a csavarokat kidobálni a motortérből. Felszívom magam, és csak azért is kidobálom a harkályokat a blokkból.

 

komment

Ütvecsavarozóval lehet fúrni?

2019. december 01. 11:40 - SipiÚr

Komolyan mondom, magamtól sosem jutott volna eszembe. Mert hát úgy hívják a gépet, ütveCSAVAROZÓ. De a múltkori tesztnél ott volt egymás mellett a brushless motoros fúró-csavarozó, meg az ütvecsavarozó. És megállapítottuk, hogy a komolyabb csavarok betekeréséhez inkább az ütvecsavarozót kellene használni, mert a fúró nem igazán jó az ilyesmiben, de az ütvecsavarozóval viszont nem lehet fúrni. Aztán belegondoltunk: de már miért is ne lehetne? Forog? Forog. Erős? Erős. Oké, csapkodva fog fúrni, ha már nagy nyomaték kell hozzá, de ha épp van hatlapú fúrószárunk, viszont nincs fúrónk, ez is megteheti.

De ez ugye csak az elmélet, ki is kell próbálni, hogy megtudjuk, működik-e a gyakorlatban. Röviden: működik. Hosszabban: működik, de azért fúrásra még mindig a fúrógép tűnik jobb választásnak, bár lehet, hogy van olyan gyorsan végzendő munka, ahol jól jön, amikor oda-odacsapva forgatja meg a fúrószárat a gép. Különben miért is lennének hatlapú szárral gyártott fejek?utvecsavarfuro2.jpg

Ha te rendszeresen használod az ütvecsavarozót fúrásra, kérlek, kommentben meséljed el, miért. Esetleg mellékelj egy fotót is, milyen fejekkel használod a milyen gépedet. Hadd tanuljunk mindannyian.

komment

Máris tönkrement a Lidlben vett szuperakciós fúró?

2019. november 30. 13:33 - SipiÚr

Rendesen le volt olcsítva, ráadásul ez nem egy sima, halandóknak készült Parkside gép: ez egy Parkside Performance, a hivatalos kommunikáció szerint prémium kategóriás szerszám. 34.999,- Ft helyett most 22.222,-Ft volt a PABSP_20-Li_B2 akkus fúró ára, éppen ezért már sokan hajnalban ott álltak a megnyitjukahármaskasszát előtt.

Ugyanaz az X20V akksi-család passzol hozzá, mint a többi, akár póriasabb X20V sorozatú géphez, de ez már messziről mutatja: itt kérem akkora a prémiumság, hogy jujj: a doboza piros-fekete, a felirat is színes a fedélen, a kartonon meg formalakozott fotó mutatja a gépet. De nem ezek a fontosak, hanem például a brushless, azaz szénkefe nélküli motor, az akár 60 Nm nyomaték, meg a spindle lock (automatikusan rögzíti a tengelyt, így könnyebb egy kézzel fúrószárat vagy bitet cserélni).img_3364.JPG

A videóból minden fontos infó kiderül, például az is, miért szorulhat meg és kezd recsegni a meglehetősen robusztus gyorstokmány ( a gépre felgumizott német és angol nyelvű cetlin külön is elmagyarázzák, hogyan is működik, de az útmutatóban mi nem találtuk meg, de szerencsére Basiszta József László olvasónk/nézőnk megmutatta, hogy bizony ott van az a manuálban), meg az is, hogy 60 Nm, ha nem vigyázol, eltöri a csuklódat :)

Nagyon fontos: ne felejtsetek el feliratkozni a YouTube csatornára és lájkolni a Facebook-oldalunkat!

komment

Bika kis gép, meglepő tudással

2019. november 28. 19:43 - SipiÚr

Ez a PDSSA 20-Li A1 volt az első ütvecsavarozóm, sőt, az első olyan gépem, ami az X20V családba tartozik. Nem találomra vettem meg, az egyik korábbi, hasznavehetetlennek bizonyult akkus kerékkulcs-tesztnél jelezték többen is, hogy ez a kis gép simán tudja azt, amit én szeretnék (sőt, Stefanits Richárdtól linket is kaptam egy francia teszthez). Ráadásul, az ára is jó. Akkoriban nem láttam sehol 20-30 ezer forintért hasznavehető akkus kerékkulcsot, ez viszont bőven húszezer alatt volt. És igaz, nem kerékkulcsnak árulják, a kis negyed colos hatlapfejű bitek sem alkalmasak a kerékcsavar méretű csavarokkal keménykedésre, de egy jó adapterrel meglepő dolgokra képes – például kerékcsavarokat letekerni.

Persze volt bennem kétség, addig magam sem nagyon hittem a dolgot, míg ki nem próbáltam. Egyetlen dologra kell figyelni: a negyed colos hatlapfejből ½ colos négyszög fejre alakító adapternél NAGYON nem mindegy, milyen gyártmányt használunk. Sokan mondták, hogy egy olcsó, barkács minőségű adapter egyrészt hamar eltörhet, másrészt alkalmatlan az ütések hatékony továbbítására. A titkos tipp a Milwaukee adaptere volt. Nem is drága cucc, 6-800 forintért már meg lehet venni. És tényleg működik.img_3332.JPG

Nincs sok minden a dobozban: gép, akksi, töltő, meg két bit-adapter

Igaz ez a Milwaukee bit hivatalosan a gép tudásánál kisebb nyomatékra van jóvá hagyva (már nem emlékszem pontosan, tán 70 Nm), de én még nem törtem el ilyen bitet. Itt muszáj hangsúlyozni, hogy ÉN nem törtem el ilyen bitet, de a gépet kétszer is kölcsönadtam, és kétszer is törött adapterrel kaptam vissza. Szóval, megvannak a határai, csak azt nem tudom, hogy mit kel ahhoz tenni, hogy megadja magát az adapter. Én legalább 5-6 pályanapon használtam a kis gépet, minden alkalommal 10-14 kerékcseréjénél segített – igaz, óvatos voltam vele, a nagyon meghúzott csavarokat keresztkulccsal lazítottam le. De most kiderült, nem kellett volna óvatoskodni. De akkor még nem tudtam, amit most.img_3337.JPG

Tényleg hihetetlen, hogy megtuningolja a gépet egy jó adapter/króm-molibdén dugókulcs kombó. Csak pislogtam

A nagy akkus kerékkulcs tesztjénél már egyszer döbbenten hápogtam, mekkora különbséget jelent, ha az ember nem a normál króm-vanádium dugókulcsokat használja, hanem az ütvecsavarozáshoz sokkal alkalmasabb króm-molibdéneket. Aztán a 220 voltos kerékkulcs tesztjénél megint csak pislogtam. Ezek után nem is értem, miért, de most ismét csak bután pislogtam, mekkora hihetetlen a különbség a krova és a kromoli fejek közt. Az ember a kezében is érzi, ahogy teljesen másképp rúg vissza a gép, és úgy szedi le a csavart a kromoli dugókulcs, hogy a gépnek még recsegtetni sincs ideje. Félelmetes.img_3336.JPG

A kopott a régi gépem, azon a gallért előre kell húzni bitcseréhez. Az újon pont úgy működik a dolog, mint mondjuk egy levegős gyorscsatlakozónál: a gép felé kell hátratolni a gallért és kiköpi a bitet

Ja, a mostani akcióban árult gép – legalábbis cikkszám szerint ugyanaz, mint az enyém. De hamar kiderült, van különbség, még ha nem is túl nagy. A régi gép tokmányán a gallért előre, a bitfejek irányába kellett húzni, hogy bitet lehessen cserélni. Ez elsőre kényelmetlennek tűnt, a sűrített levegős csatlakozók, meg a kerti slag gyorscsatlakozója logikusabbnak tűnik: a gallért a csatlakoztatandó eszközzel egyszerre, a csatlakozó felé kell tolni. Tehát itt a bitet befelé tolva kell a gallért közben a bit felé húzni. Eleinte nehezen állt rá a kezem, most már tökre zsigerből megy a dolog, simán megoldom az egykezes bitcserét is.img_3333.JPG

A kis fényes kör egy mágnes, ami a nem használt bitet tartja a gép oldalán. Sajnos egyedül nem túl erős, könnyen lerázódik veretés közben az oda tapasztott bit

Viszont a mostani gépeken már befelé kell tolni a gallért. Aminek így, hogy a másikhoz hozzászoktam, látom egy lehetséges hibáját: ha véletlenül megszalad a gép, és a munkadarabbal megütjük a gallért, a bitet véletlenül is kioldhatjuk a tokmányból. A húzós megoldásnál ilyen veszéllyel nem kell számolni. De gyaníthatóan ilyen baleset csak nagyon ritkán fordulhat elő, de a bitcsere egyértelműen kényelmesebb így.

A 2000 mAh-s akkut egy óra alatt feltölti a gyári töltő, az X20V sorozat bármelyik akksijával csereszabatos -tehát ha van még egy ilyen gépünk, és sokat kell dolgozni valamelyikkel, a másikét nyugodtan használhatjuk tartalékként. Az akksin van egy LED-es töltöttség-jelző is, ez gombnyomásra megmutatja, mennyi kakaó van még a cellákban.img_3329.JPG

Egyetlen komoly hiányossága van a gépnek: nem lehet állítani a maximális forgatónyomatékot. Persze a ravasz finom, ügyes kezelésével nem lehetetlen a teljesítmény szabályozása, sőt, de egyszerűbb lenne, ha gombnyomásra/tekerésre lehetne legalább három fokozatban állítani az erősséget. Így azért könnyű megszakítani egy kisebb csavar menetét, vagy egyszerűen eltörni a csavart – egy jó bitfejjel elvileg 180 Nm nyomatékot lehet csapkodva átvinni. Sok kis csavarnál, különösen a műanyagba behajtottaknál pikk-pakk ki lehet tépni a menetet az anyagból. Magyarul figyelni kell, ha finom munkára használnánk. Vagy egy kisebb teljesítményű fúró-bit behajtót használni ilyenkor.

komment