Ezt már nem lehetett tovább tolni, le kellett venni a hengerfejet. Amit nagyobb megbontás nélkül meg lehetett nézni, mindenféle eszközzel diagnosztizálható volt, azt nagyjából megtettük. Innen csak a hengerfej leszerelése felé mozdulhattunk – amit nem azért kerülgettünk eddig, mert annyira óriási nagy meló lenne, hiszen egy ilyen oldszkúl autónál egy óra alatt simán le lehet kapkodni a henger tetejéről mindent – pláne úgy, hogy minden alkatrész volt már bontva a nem túl távoli múltban, szóval csavarbeszakadástól, menet megszakadástól, összerohadt alkatrészektől nem kellett tartani. De mégis, szerettük volna végignézni az összes lehetséges, felmerülhető hibát, mit hogyan és mennyire biztosan lehetne megtalálni megbontás nélkül. Mostanra mindent végigvetünk, semmi olyan nem maradt, ami a hengerfej leszerelése nélkül ellenőrizhető lett volna. Elő a szerszámokkal, csapjunk szét a reaktortérben!

Nem kellett sokat pörgetni a racsnis kulcsot, hogy egyértelmű választ kapjunk, honnan is jön az az olaj, ami miatt a kipufogóból azok a randa füstpamacsok távoztak. Ahogy levettem a kipufogó leömlőt, világosan látszott: az egyes henger kipufogó szelepje tocsog az olajban. Tehát az oszcilloszkópos diagnózis mégsem tévedett? Az biztos, hogy itt, az egyes kipufogószelepjénél valami gebasz van, olaj távozik a szelepvezető mellett a hengerfejből. De ha csak a szelepszárszimering nem tömít (mellesleg vadiúj szimering van minden szelepnél), az még önmagában nem okozhat éktelen csattogást, muszáj lesz tovább bontani a dolgokat.

És itt jött képbe megint Varga Zoli, akinek mikor elmeséltem, mit találtam a Sierrában, azonnal szolgálatba helyezte a szeleprugó összenyomóját (a jó szerelőt onnan ismered meg, hogy bár évtizedek óta autókat szerel, ott van benne a lelkesedés, hogy MINDEN problémának a végére járjon), és segített kikapni az egyes henger kipufogó szelepjét. A rugókat kioperálva már látszott, a szelepszárszimering a helyén van, első blikkre ép és sértetlen. Aztán ahogy megmozdította a szelepet, azonnal érezhetővé és láthatóvá vált: itt komoly bajok vannak, amit egy kis Prolong (esetleg Gnolorp) vagy Slick50, Spuri adalék vagy HHO tisztítás nem old meg, de még a diószórás sem érne többet, mint a piócás ember által a hónom alá szorított hajma.

Noigen. A szelepvezető teljesen odalett. A kvázi vadonatúj szelepvezető – mert amikor elraktam az első összeszerelésnél a vezérlést, és beleütöttek a dugattyúk a kipufogó szelepekbe, mindegyik szelep és a hozzájuk tartozó szelepvezető is cserélve lett. A kopogás a legelső összeépítés után két nappal, bő két éve kezdődött, tehát az első egy-kétszáz kilométer után már csattogott. A szelepvezetőn látható repedés alapján azt tippelném, hogy anyaghiba. Ráadásul annyira kitágult a szelepvezető furata, hogy a szeleptányér gyakorlatilag nem csak hogy lötyögött, de bizonyos üzemi körülmények közt konkrétan a hengerfej öntvényét csapkodta, nem is a szelepülékhez ért először.

Igazából az is csoda valahol, hogy ilyen terhelés mellett nem szakadt le a szeleptányér. Én mindenesetre most kicsit megnyugodtam: egészen biztos, hogy nem én rontottam el valamit összeszereléskor. És nem is egy tipikus hibával hozott össze minket a sors, amit pillanatok alatt fel kellene ismernie valakinek – nem azt mondom, hogy még soha, semelyik szerelő ismerős nem találkozott hasonlóval, de az biztos, hogy legtöbbjük csak pislogott, mikor elmeséltem mi okozta a teljes felújítás után pár száz kilométert futott hengerfejben azt az éktelen ricsajt.

A sztorinak még bőven nincs vége, folytatjuk, szóval iratkozzatok fel az Autósimogató YouTube-csatornájára, dobjatok egy like-ot Facebookon, és kövessetek minket Instagramon is!